Bélpokol

Régóta tervezem, hogy írok egy durván lehúzós bejegyzést egy kínairól, főleg, mióta az asszonyom megvádolt azzal, hogy én igazából szeretem a kínai kaját. Ez még akkor is megalázó és sértő, ha történetesen igaz.
Értekezésünk jelen alanya nem elborzasztóan rossz, igazából a legnagyobb baja, hogy tökéletesen érdektelen.

Tavalyelőtt Karácsonykor az NDK-ízű melegszendvics készítésének fogásaiba avattam be a Nagyérdeműt, az idei Húsvét legyen a pizzáé.

Nemrégiben belengettem (nincs még két éve), hogy folytatódni fog a Legalja sorozat, melyben az élelmiszeripar legelvetemültebb ocsmányságait mutatom be, hát tessék, lám, én tartom a szavam.
Nem mellesleg ez a bejegyzés fontos előzménye lesz egy utána következő, másik bejegyzésnek (tehát nem ugyanennek, vagy egy korábbinak).

Szakítottam a már megszokott, és bevált egyszeri próba - egyszeri kritika formulámmal, méghozzá okkal. Két, egymást követő napon is fogyasztottam az egységben, és ritkaságszámba menő minőségingást tapasztaltam.
Eképpen.

Mostanában megint elkezdett zavarni, hogy dagadt vagyok, ezért minden alkalmat megragadok, hogy az étel-italfogyasztásomat minél kevesebb bevitt kalóriával bonyolítsam le.
Ennek a törekvésnek estem áldozatául akkor, mikor - némi téves patriotizmussal megfűszerezetten - a polcról leemeltem a címben nevezett terméket.

Annyira csábító lenne egy izmosat BUÉK-ozni a blogon, de ezúttal (sem) fogok élni ezzel a lehetőséggel.
Főleg akkor nincs pofám napi tartalomszolgáltatósat játszani, mikor elönti arcomat a szégyenpír a legutóbbi bejegyzés dátumára pillantván.
Na de majd idén! Majd mostantól! Minden más lesz!
(Nem.)
És most, hogy sikeresen körbekergettük az udvaron a saját farkunkat, essen szó érdemi dolgokról is.
Extra táplálék következik a kattintás után.

Elöljáróban szeretnék gyorsan eloszlatni néhány, a cím láttán esetleg felhorgadó félreértést.

 - Bár életem során sikerült elég mélyre csobbannom a honi gyros-scena mocsarába, és bukófordulóval meg is fordultam a fenéken párszor, mégse kívántam eredetileg ezen a platformon a gyrosszal, mint olyannal foglalkozni. Ez, a mostani eset egy egyszeri kivétel.
- A blog tudottan és vállaltan Budapest-orientált. Noha tudnék mondani fővárosunkban is jó gyroszost (Üllői-Nagykörút sarok, nem a török, hanem a görög, amiben török az eladó), a vizsgált étel annyira király volt, hogy szinte zavarban voltam, amiért egészen Gárdonyig kellett hatolni egy ilyen élményért.

Ja, és: lesz fagyi is. Do it.

Léteznek rossz, alkalmatlan emberek szerencsés környezetben, léteznek tehetséges emberek rossz helyen, és léteznek alkalmatlan, ámde amúgy jóravaló emberek, végtelenül rosszul bepozicionált élethelyzetben.
Vizsgálatom jelenlegi, belső-ferencvárosi tárgya az utóbbiba tartozik. (Nem maga az - amúgy tök érdektelen, fantáziátlan, és megjegyezhetetlen nevű - étkezde, hanem a működtetője.)

A címben szereplő italról két dolgot érdemes mindenképpen tudni: az egyik, hogy igazából kajszibarackos, a másik pedig, hogy kb öt hete volt akciós a Madárban. A blog naprakészségét tehát nem érheti kritika, vagyis érheti, csak minek.

A cím nem kacsa (de), ilyen igenis létezik. Persze nem kisebb multi vette magának a merészséget, hogy a nevét adja egy ilyen többszörösen összetett élelmiszeripari paradoxonhoz, mint a Csíkos.
Következzék tehát a T... finest(!); hand cooked(!) hoisin(?!) duck(!!) crips; free range(!) peking-style(!) duck in sweet hoisin(?!) sauce - leírású termék részletekbe menő műelemzése.