Jó rég volt már a blogon szakértő műelemzés Alekosz marhalábszáráról - aki amúgy a videót azóta elérhetetlenné tette, hogy pukkadna meg. Pedig sokat lehetett belőle tanulni - arról, hogy kik azok az emberek, akik ha beszállnak melléd a vasúti kocsi fülkéjébe, akkor még az alagútban is megéri egyből kiugrani az ablakon.
Ezóttal nem egy egyszeri gasztronómiai kalandorról fogok írni, hanem a magyar Youtube új állócsillagáról, Elek Zoli Bácsiról, és csatornájáról, a Video Info 1-ről, melyen - többnyire, és persze hála az égnek - egyszerű ételek bemutatásával próbálja segíteni, és főként szórakoztatni a nézőket.
Kedvenc klasszikusom a lábosban sütött-főzőtt rakott krumpli, tekintsük is meg hát együtt.
Annyira jó volna másodpercről-másodpercre szétcincálni. Azt a végtelen amatőrizmust, a főzéstudományban való járatlanságot, a vágások hiányát, a kameraképtelenséget, a mikrofonképtelenséget, mindazt, ami a videó minden pillanatában az arcunkba jajveszékel - de nem teszem.
Tisztázzuk: Zoli Bácsi nem a tehetségével szerzett ismertséget - azt a szívességet, hogy befuttassa, megtette neki a Dancsó.
De a 20ezer(!!) feliratkozóját már nem a szél fújta neki össze! Mert olyan van, hogy valakit befuttatnak, megnézik egy-két videóját, jól kiröhögik, és eltűnnek. De ide az emberek feliratkoznak!
Hogy miért? Szomorodjak meg, ha pontosan meg tudom fogalmazni a dolog okát - pedig nem egy videóját megnéztem az öregnek.
Talán az egyszerűségét szeretjük, azt, hogy egyszerű ételeket főz egyszerű módon, azzal a megtörhetetlen tévhittel, hogy ő ezzel "segít", bár biztos akad egy-két olyan kollégista srác az országban, akinek még egy rántotta, egy szendvics, vagy egy zacskós leves is Wellington-bélszínnek tűnik.
Talán azt a fajta kendőzetlen őszinteséget, ahogy bemutatja a bénázásait is, úgy, ahogy manapság egy videós sem, mert a YT-n mindenki a legjobb arcát akarja láttatni, mindenki hibátlan, tökéletes, és szuperzseniális, de semmiképpen sem ügyetlen, esendő, vagy csóró.
Lehet, hogy mindenki megtalálja a kötődést, mindannyian felismerni véljük a hasonlóságot valamelyik idősebb, vidéki rokonunkkal, aki nem tud főzni, de szeretne, és aki nem ért a mai, netes világhoz, de próbálkozik.
Meglehet, hogy szimplán csak ezért szeretjük: a próbálkozásért, a lelkesedésért, a jószándékért, ami miatt az egészet elkezdte, és csinálja.
Nagyon erősen akarom hinni, hogy ez nem egy hack, nem egy irányított freak show, amit majd valamikor leleplez a 444, vagy az Index valamely kollégája. Remélem, nem fog kiderülni, hogy az egyikük vitte táncba a gyulai, elváltan élő keresztapját, hogy "majd vicces lesz".
Vannak, akik szerint ezeket a videókat nézni cinkes. Ezen szórakozni szemétség, mert hát egy vétlen, ártatlan ember sutaságán nevetünk.
Azért nem vonnék egyenlőségjelet mondjuk Molnár Kiki, és Zoli Bácsi videói közé. Az előbbinél konkrétan az a produkció, hogy adott egy dagadt, undorító, igénytelen, sanszosan fogyatékos gyerek, és azt kell nézni, hogy ezt kiviszi a nyilvánosságra. Az ő netes produktuma a puszta létezésének szégyene. Ezen szórakozni, hát igen, erősen véleményes. Vicces, mert vak. Vicces, mert nincs lába. Vicces, mert Molnár Krisztián, haha. Vasúti katasztrófa, élőben: nem tudunk nem odanézni - de vannak, akik nem is akarnak.
Zoli Bácsi más, mert ő aranyos. Azzal a hajjal. Azokkal a mémmé vált ingekkel. Azzal a beszédstílussal, amiről még nem dőlt el, hogy időskori nyammogás, tájszólás, beszédhiba, vagy ezek kombinációja.
Meg lehet nézni a kommentszekciót - ahogy egyébként az oldal készítője is teszi: sokat ad a visszajelzésekre, fontosak neki, aszerint vásárol, fejleszt, alakítja a csatornát.
Tudják a kommentelők, hogy Zoli Bácsit meg lehet, épp ezért nem szabad megbántani. Szőrmentén kritizálnak, szőrmentén ironizálnak, persze, nem rajtad nevetünk, hanem veled, igaz, te nem is nevetsz...
De legalább nevetünk.
Az internet, az Y-generáció új Benke Laci Bácsija megszületett. Elek Zé, akihez már most olyan mémek, olyan aranyköpések fűződnek, mint a főzőlap sosem használt jobb oldala, a nyekergő szék, az elmaradhatatlan tömlős saat (a tömlős sajtkrémről lásd keretes írásunkat a bejegyzés után), az "1600, az watt! Telesitmény, nem fok!", meg a "Ha az ovos eltiltotat, akko ne egye", a főzőlap-egér setup, és még oly sok minden.
Nézzétek, mert aranyos, nézzétek, mert a vágatlan toás-és krumlifőzés hipnotikus és megnyugtató. Remélem, tudtam segíteni a bejegyzésben, helló-helló-helló sziasztok.
Extra tartalom: Tömlős sajtkrém
Nem árulok el nagy titkot azzal, hogy a sajtkrém (vajkrém, margarin(!!)krém stb) a Sátán fejéből pattant ki annak idején, és mint ilyen, méltó helye van a blog "Legalja" sorozatában.
A monda szerint a sajtkrém a maradék sajtok, és némi tejszín (haha!) ízletes kevercse - nos, a helyzet az, hogy a sajtkrém az az a valami, ami sűrűbbre sikerült annál, hogy a sajtos párizsiba töltsék, de annál hígabb, hogy kátyúkat foltozzanak vele. Na, nagy vonalakban ez a sajtkrém. Instant gyomorfekély-és rák.
Utolsó kommentek