Szakítottam a már megszokott, és bevált egyszeri próba - egyszeri kritika formulámmal, méghozzá okkal. Két, egymást követő napon is fogyasztottam az egységben, és ritkaságszámba menő minőségingást tapasztaltam.
Eképpen.

Most, ahogy rákerestem a hely pontos címére a gúgliban, szembesültem vele, hogy vannak kapcsolódó vélemények is. Egyből kettő, mindkettő öt csillagot adott az ötből, az egyikük kommentárt is fűzött, hogyaszongya: "Az egyik legjobb kínai büfé Újbudán, a levesük is verhetetlen."
Előreszaladok: ha ez az egyik legjobb, akkor nem akarom kipróbálni a többit (Újbudán).
Mondjuk a tárgyilagosság megköveteli, hogy hozzátegyük: mindkét értékelés 3 hónapos.
Azóta pedig sok víz lefolyt a BKV vonalhálózatán, pl kiért az 1-es villamos a Fehérváriig, és a Fonódó is odafonódott. Ezek külön-külön is megugró forgalmat generálhattak, hát még együtt. Ezt pedig nem mindig képesek az éttermek minőségbeli romlás nélkül átvészelni.

A hely kicsi, de nem zsúfolt, praktikusan berendezett. Az ételek kinézete igényes. Sajnos műanyagvilág van (tálca, tányér, evőeszközök). Csónaktányér van, csónakkanál nincs.
Az eladó sárga lányka arcilag teljesen egybe van épülve a kütyüjével, meghalna, ha egy pillanatra el kéne engednie, vagy fel kéne belőle néznie. Ezzel együtt végeredményben el tudja látni a feladatát, kár, hogy a levest következetesen és konokul forralja hosszú perceken át a mikróban, míg a másodikat meg se melegíti...

Első alkalommal fafülgombás csirkét rendeltem a leves mellé.
A levessel kapcsolatban a kedves értékelő nem túlzott: eddigi ismereteim alapján top3-as, állagra a selymes és a folyós között, borzasztóan tartalmas, az összetevők külön is ízletesek és jó állagúak, harmonikus ízvilág, nem tolakodóan sós vagy erős, enyhén savanykás, ahogy kell. Kár, hogy az ember az éhhalál szélére sodródik, mire kihűl annyira, hogy a szájába merje venni.

A második elképesztően rengeteg volt. A felénél úgy éreztem, kipukkadok - és az nem túl gyakori nálam.
Miközben falatoztam, azon méláztam, hogy ez az étterem a város legjobbja lehetne, ha csak egyes összetevőit nézzük, viszont elkövetnek olyan bosszantó, felesleges hibákat, amiktől a végső egyenleg csak egy erős közepes lesz.
Erősségek: a már méltatott leves, a sima rizs (kevés helyen volt szerencsém ennyire eltalált, szinte pergős, hófehér rizshez), az adag mennyisége és gazdagsága (a fafülgomba szabályosan körben lefityegett a tányérról, és a csirkehús sem volt kevés).
Gyengeségek: a béna melegítés, a teljesen ízetlen feltét (még a sózás fázisába se ért el a szakács), a komikusan pici villa (komolyan, minden falatot háromszor kellett felvennem, mire a számhoz tudtam emelni lepotyogás nélkül), és a legcikibb: nos, srácok, a fafülgombát bizony meg kell mosni főzés előtt. Három falatból kettő kvarcogott a fogam alatt, és ez sajnos már önmagában megérne egy egyes minősítést a tízből, de nem akarok szívtelen lenni...

Második alkalommal a levest egy gombás csirke hivatott megkoronázni.
De a hivatását nem tudta betölteni, sajnos.
Az adag ezúttal is hatalmas volt, de a rizs már közeledett a lehangolóan ragacsoshoz. A csiperkegomba pedig a nulla hőkezelésnek, és persze az eredetének köszönhetően konzervízű volt. Vagy üvegízű, mindegy. Bárcsak ízetlen lett volna, mint előző nap, szomorkodtam magamban csalódottan...

Hogyan értékeljem ezek után ezt a helyet? Én komolyan szerettem volna, ha csupa jót írhatok, hisz az alapvetésekkel nem volt gond.

Tudjátok mit? Ha akartok enni egy jó levest, akkor ugorjatok villamosra, és nyomuljatok ki ide. 30 méterrel feljebb meg van egy pékség (Pajti a neve bazzeg, érthetetlen, miért), fotómodell csajok az eladók, vegyetek csokis croissantot kétszázért, nagy, friss, és finom.

4/10