Bélpokol

Régebben lesajnálóan tekintettem a vegákra, gondoltam, hadd egyék csak szegények a csicseriborsójukat, a vöröslencséjüket, meg a gombáikat (jó, a gombát mondjuk nagyon szeretem). Ámde vénségemre, úgy tűnik, lesújtott rám a fehérje-érzékenység. Így egy időre száműznöm kellett az étrendemből az állati eredetű fehérjéket. Ez délben és este nem is jelentett megoldhatatlan kihívást, de a reggelimet igencsak behatárolta az, hogy egyszeriben kihúztam a listáról a vajat, a sajtot, a vajkrémet és a sajtkrémet, a májkrémet, a tojást, és a felvágottakat. Maradt az üres kenyér paradicsommal - fel kellett hát adnom elveimet.

Szerencsére manapság már elég széles a kínálat csicseriborsó krémekből, migráns nevén hummusból. És nem is megfizethetetlen. Kísérletezéseim során a képzeletbeli számegyenes mindkét végén jártam, a következőképpen.

Lesz-e a Pro és Kontrá-ból sorozat? Ki tudja; ezen a hektikus blogon első körben jussunk el a rendszeres, és kellően gyakori frissülésig. Aztán meglátjuk. Egyértelműsítve: a Pro az, amit vegyél és fogyaszd, a Kontra pedig az, amit kerülj el.

Mindenesetre a nyitó részben két, nem klasszikus üdítőitalt mutatok be. (Bizony, ez a nevükből a legkevésbé sem kézenfekvő. Műzliszelet, vagy tejbe mártott kifli is lehetne.)

Gyanítom, sőt: tudom, hogy akad legalább egy olvasóm, aki szarrágónak tart. Szó se róla, nem vagyok híve az esztelen költekezésnek (=igen, az vagyok). Az alábbiakban következő, zavarbaejtően részletezett bejegyzésben az óbudai Intersparban a napokban forgalmazott, amúgy gigaméretű citromot fogom bemutatni. A dolog kabaréba illő apropója, hogy megfáztam. Igen: nyáron, 31 fokban. Egyúttal megnyugtatnék mindenkit, aki csak erről a blogról ismer: nem, nem csak megfázáskor szoktam citrommal inni a teát, hanem máskor is. Mindig.
Szóval, láttam már citromot, na de ilyet...

Atyavilág, kilenc hónap... nem, nem is mondok semmit. Csak kezdjük. Folytassuk. Mindegy, szóval: csináljuk.

Legelsősorban: mivel az eltelt évek tapasztalatai azt mutatták, hogy a blogot nemhogy perelésre kész nagyvállalatok, de még szimpla magánemberek se olvassák túl nagy számban (2017-ben, a vloggerség aranykorában meg eleve ki olvas/ír blogot?! Ez annnnyira 2000-es évek...), ezért az egyszerűség kedvéért a továbbiakban elhagyom a könnyen dekódolható álneveket.
Azaz emlékeztetőül: a Csíkos mostantól Tesco, a Madár Auchan, a Kicsi Lidl/Aldi (tényleg, van különbség?), a Fenyő pedig Spar lesz. A Coop a vidék boltja, CBA-ban pedig vásároljon az, akinek 100km-en belül nincs más alternatívája.

Most, hogy ilyen szépen rákötöttem az "ezeken kívül máshová úgysem jár senki" témával a GRobyra, vegyük mélyvizsgálat alá a címben említett péksüteményüket.

Mivel új étlap van a DP-nél, ezért a szombati ebédet asszonykámmal közfelkiáltással tőlük rendeltük meg.
Mindenképpen valami újdonságot akartunk kipróbálni, végül az étlapot átböngészve két tészta maradt fenn a szűrőnkön (nem a tésztaszűrőnkön), a többiek nem emelték meg a pulzusunkat. Így hát megrendeltük azt.
Mindketten megkóstoltuk mindkettőt, és a véleményünk egybehangzó volt, úgyhogy ezúttal nem bontom ki bővebben, kinek hogyan ízlett: az észrevételeim tehát közösek.

Új promóció a DP-ben, újra akcióban a Bélpokol blog is.
Az ehavi kompozíció a Hamhotburdogger nevet kapta, nagyon könnyen kiejthető és megjegyezhető (nem), ellenben kissé sem szájbarágós (de).
Mivel a hot-dog és a hamburger házasságáról van szó, ezért én mondjuk Hamdoggernek neveztem volna el, dehát nem vagyok én marketinges (szerencsére).

Nem tervezek terjengős bejegyzést, voltaképpen a most következők nem feszítenék szét egy facebook-bejegyzés kereteit, azonban a csalódottságom, és a felháborodottságom mértéke akkora, hogy úgy éreztem, megérdemli a téma, hogy a blog kövébe legyen vésődve, örökké lobogó felkiáltójel gyanánt, az utókor számára.

Az egység kezdett már kapóra jönni, mivel az utóbbi időben (szerencsére) jóval több átlagosan tűrhető, vagy annál jobb kínaiba futottam bele, mint rosszba; márpedig a blogolvasó nagyérdemű jobban szereti a fikázást, mint egy négyéves.
Na, ezúttal végre megkapja.

Hurrá, megint Don Pepe! És nem, ezúttal sem pizza. A vizsgálat alanya az új termékük, a hiihhhhetetlenül űbergigamegahoszú, hű meg ha, ekkorát még nem láttál, wink wink nudge-nudge, ugye mind tisztán megértettük az altesti tréfát, szóval a 23 centis jenki giga hot dog.

Van egy trendi, fiatalos, láthatóan a jómódú hazai, és ideiglenesen hazánk belvárosában bulikázó angolszász ifjak reggeliztetését küldetésül kitűző hely, a bulinegyeddel párhuzamosan. Mindig (de főleg a reggeli órákban) tömött, hétvégén reggel esélyed sincs leülni. Trendi, fiatalos, láthatóan a minőség mellett elkötelezett srácok viszik az egységet.
És, hogy mit keres mindez EZEN a blogon? Semmit. Viszont jó, ezért közlésre érdemes.