A címben szereplő italról két dolgot érdemes mindenképpen tudni: az egyik, hogy igazából kajszibarackos, a másik pedig, hogy kb öt hete volt akciós a Madárban. A blog naprakészségét tehát nem érheti kritika, vagyis érheti, csak minek.
A sváb gyümölcsitalok szinte hézagmentesen lefedik a magyar nem-sajátmárkás termékek piacát, a Hohes-C, a Pfanner, és a Rauch uralkodik mindenek felett.
Nevezett termék az utóbbi édesgyermeke. A Rauch valahogy többnyire a vakfoltomra esik, vagy a gagyi Hohes-C-t, vagy a kényeztető (és méregdrága) Pfannert választom.
Viszont a sárga(kajszi)barackot elég sok mindennél jobban szeretem, így tehát meg kellett próbálni. (Ráadásul, mint azt már mondottam volt, akciós is volt éppen.)
A Rauch egyébként méltatlanul keveset emlegetett piaci szereplő; emlékeimben él egy átfogó német kutatás a 2000-es évek elejéből, amelyben kimutatták, hogy még a piacvezetők közül is kiemelkednek a hitelességükkel (magyarul az van a dobozban, és annyi, amennyi a külsejére írva vagyon).
A barackitaluk erősen addiktív azoknak, akik kedvelik magát a gyümölcsöt.
Baracklekvár illata van; rostos, de nem zavaróan, inkább kissé krémes, vagy selymes; az íze pedig olyan, mint a kedvenc nagymamánk legjobban sikerült baracklekvárja, kissé felhígítva. A gyümölcs jellegéből adódóan édes, tehát nincs agyoncukrozva, viszont fogyós italnak semmiképpen sem mondanám.
Mivel elég magas a gyümölcstartalma (de tényleg!), ezért ajánlatos, főleg nagy melegben, gyorsan elfogyasztani, mert megbuggyan.
450 Ft körüli áron vesztegették az akció ideje alatt, ami még mindig sok, főleg annak fényében, hogy a rostos gyümilevek Rolls-Royce-a, a Pfanner is épp akkor akciózott, és nem ritkán 410-420 Ft-ért hozzá lehetett jutni egy liternyi akármilyükhöz.
Szóval, szó mi szó, ez a valami rohadt drága, dehát nem is víz helyett kell inni minden nap, meg ebből főzni a kocsonyát. Mondtam már, hogy olyan, mint a felhígított baracklekvár? Eszelősen jó.
9/10, a prémium árkategória miatt.
Utolsó kommentek