Bélpokol

Új szerelmem van mostanában az Interspar pékáru-részlegén. Kicsit olyan, mint a baguette, kicsit olyan, mint a ciabatta, és nagyon olyan, mint amilyennek egy ilyen mezőgazdasági adottságokkal rendelkező országban, mint a miénk, a kenyérnek lennie kellene.

Részben az is lehet az ok, hogy legújabban elég sok, és sokféle "egészséges" kenyeret fogyasztok, ezek szinte mindegyike nejlonzacskóba előre beszeletelt és becsomagolt, rém kellemetlen ízű és állagú teljes kiőrlésű, barna, és rozskenyér.

Ezek után üdítő felfrissülésként ért, mikor egyszer próbából vettem egy ilyet is: érdekelt, mit tudhat EZ ennyi rengeteg pénzekért?

A próbából aztán szokás lett, és rendre végigettem az egész termékpalettát, mivel ez a bejegyzés a látszat ellenére nem szponzorált, ezért csak fejből leírom, milyen verziók vannak: normál fehér; teljes kiőrlésű; rusztikus (=sokmagvas); vitál(??), ami ilyen mindenféle zöldségreszelékkel van tele; hagymás-baconos; diós; olivás.
(Fun fact: utálom az olivabogyót, egy borzasztó túlértékelt élelmiszernek tartom, keserű, büdös, és semmi jó íze sincs, na ebből a pékárúból még az olivásat is szívesen, sőt: jóízűen megettem.)

Még nem írtam le, de lassan ideje volna, hogy mi is ez tulajdonképpen: talán baguette, de annak rövid, talán ciabatta, de annak meg nincs megcsavarva.

Saját állítása szerint svájci tradíciókon nyugvó étel, a nevéből azt gondolom, annak is a déli, olasz részén őshonos.
A csomagolás ezen felül megnyugtató információkkal szolgál azzal kapcsolatban, hogy a termék "hagyományos", "kézzel készült", és "kovásszal készítik", ráadásul MaO-on (még jó, furán is érezném magam, ha már a kenyeret is konténerhajókon utaztatnánk ide Kínából). Ja, és "E-szám mentes", amivel kapcsolatban már többször megbeszéltük, hogy nettó baromság, mivel az élelmiszeriparban MINDEN összetevőnek van E-száma, de mindegy, mindenki érti, mire kell gondolni, ha ezt a feliratot látjuk.

Maga a termék minden érzékszervünk számara kommunikálja, hogy mennyire fantasztikus. A kérge ropogós, de nem kemény, az alja nem lisztes vagy tapadós, a belseje pedig gluténosan szivacsos és ruganyos. Az illata, különösen frissen varázslatos, az íze pedig fergeteges.
Ez pedig egy rövid videó arról, milyen a hangja, amikor friss:

Az egyedi kombinációknál a plusz összetevők nem nyomják agyon az eredeti kenyér-jelleget, nagyon harmonikus az összhatás.

A 400-450 ft körüli ára a 30 dekás pékárunak nyilván nem versenyképes a 130 ft-os, multis, 75 dekás félbarna kenyérmorzsa-alapanyagokkal, de talán egy jelzés azzal kapcsolatban, hogy mennyibe kellene kerülnie a kenyérnek akkor, ha valóban azt a minőséget hozná, amire a "Magyar Kenyér"-rel kapcsolatban oly szívesen emlékezünk.

Hogy a végén valami rosszat is mondjak: nos, ez nem áll el. Nem az a fajta. Aznap este, talán még másnap délelőtt oké, de azon túl kemény lesz, mint az ördög sarka. De hát ez egy ilyen műfaj, ráadásul: 300g, de most komolyan? Ez szempont?

10/10