Léteznek rossz, alkalmatlan emberek szerencsés környezetben, léteznek tehetséges emberek rossz helyen, és léteznek alkalmatlan, ámde amúgy jóravaló emberek, végtelenül rosszul bepozicionált élethelyzetben.
Vizsgálatom jelenlegi, belső-ferencvárosi tárgya az utóbbiba tartozik. (Nem maga az - amúgy tök érdektelen, fantáziátlan, és megjegyezhetetlen nevű - étkezde, hanem a működtetője.)

Nem vagyok híve a végtelenségig fenntartott feszültségnek, főleg, hogy ez nem egy regény, ezért két dolgot gyorsan elárulok, már az elején:
- maga a létesítmény hamarosan bezár, mint azt "lapzárta után" nem sokkal megtudtam; a helyén - minő szokatlan véletlen - egy kissé nagyképűen, és bátran sokat ígérő "Wok étterem" nyílik;
- a jelenlegi bérlő a már korábban megismert kis nyakatlan pajtásom, Lin, akivel itt találkozhatott a kedves olvasó. Egyébként az egykor vizsgált egység tönkrement, és bezárt, abszolút nem meglepő módon.

Úgy érzem, ismételni fogom magam, de a problémák mit sem változtak az eltelt évek során, mondhatni a kis vigyori bőszen lépked ugyanabba a szarba újra és újra.

A hely rettenetesen hendikepes helyen van. Oké, igazából a Bulinegyed széle, pontosabban annak az egyik alhasi kitüremkedése egy saroknyira van innen (Ráday u.), de ez két okból is vajmi kevés vigaszt nyújt, egyrészt azok, akiknek a pénztárcáját a Ráday utca éttermeire szabták, nem fognak enni egy menüt egy kínaiban műanyag tányérból, műanyag evőeszközökkel egy ezresért, mikor ehelyett műautentikus cigányzene mellett falhatnak be egy hambit, kólsavval és házi (=Aviko) csónakburgonyával 2800-ért. Másrészt, akik mégis csóróbbak kissé, és csak a kannás bort lökik be a Bakáts tér padjain, azok meg előbb térnek be a hely szájába telepített Csíkos Expresszbe, hogy ott párizsis zsemlével itassák fel a testükben pangó alkoholt.

Persze, ha mégis akad olyan köztes létforma, afféle hiányzó láncszem, aki betérne ide falni valamit, az is jó eséllyel fordul ki ugyanazzal a lendülettel, amivel belépett, ugyanis az utcaszinti tér nem sokkal nagyobb egy hűtőszekrénynél (nem fagyasztóláda, hanem álló). Itt zajlik a rendelés, és a kiszolgálás, mindezt egy üdítős hűtő zsúfolja még nyomasztóbbá.
Persze, ha valaki eljut a rákérdezésig, akkor megtudhatja, hogy a leülős vendégtér bizony nem tűnt el, csak átalakult: légópincévé.

Nem vicc.

Egy kezdetleges csigalépcsőn kell a teli tálcát egyensúlyozva lekommandózni egy hajdani pincébe, ahol tulajdonképpen ízléses asztalok és székek várják a nagyérdeműt.
Lehet továbbá rendes (fém) evőeszközt, csónakkanalat, plusz szalvétát, és fűszereket (csípős lötty, sós fekete lötty, paprikakrém, stb) vételezni.
Meg Lin komplett családját. Egy feleség, és immáron két, öt év alatti gyermek.
Toulouse-Lautrec szinte egész gyermekkorát egy bordélyházban töltötte, így a szocializációja kissé öhm... féloldalas lett. Ennek ismeretében nem is merek belegondolni, miféle felnőttek lesznek ezek a kis ördögfiókák, akik 10 éves korukig el sem hagyják egy kínai büfé vendégtérként funkcionáló pincéjét. (Merthogy kissé... megintcsak öhm, elevenek; konkrétan éppencsak bele nem esznek az ember kajájába; meg megállnak 20 centiről, és néznek mereven, mint a kislány a Kör-ből, mindez ad a helynek még egy, extra hangulatot.)

A következő probléma, a kaja.
Bármennyire erősen próbálok jót mondani, nemigen tudok. Lin szakácsi fejlődése megrekedt kissé, úgy tűnik, a csúcsát a csípős sertéshús-gombócokban, és a szerzetesek eledele-korongokban érte el. Ezt a kettőt továbbra is ajánlom, de a többi... A leves, bár ajándék, semmi íze; a rizs ragacsos és uncsi; a többi feltét pedig simán csak ízetlen.

Persze, az ismert, jó dolgok is megmaradtak, de törzshellyé válni, ez a hely, így, ennyi kehével, tökéletesen képtelen. Olcsó, sok, és szar, így lehetne summázni.

Nem tudom tiszta szívvel ajánlani a helyet. Azért, mielőtt még bezár, menjetek el egyszer, egyetek egy menüt, hadd örüljön a kis mandró, mielőtt visszacuccol Kínába, hogy ott, a korlátlan lehetőségek, és a legdinamikusabban növekvő GDP büszke hazájában belevághasson végre valamibe, amivel talán nagyobb szerencsével járhat.

4/10

Fészbúk-csoport