Régebben lesajnálóan tekintettem a vegákra, gondoltam, hadd egyék csak szegények a csicseriborsójukat, a vöröslencséjüket, meg a gombáikat (jó, a gombát mondjuk nagyon szeretem). Ámde vénségemre, úgy tűnik, lesújtott rám a fehérje-érzékenység. Így egy időre száműznöm kellett az étrendemből az állati eredetű fehérjéket. Ez délben és este nem is jelentett megoldhatatlan kihívást, de a reggelimet igencsak behatárolta az, hogy egyszeriben kihúztam a listáról a vajat, a sajtot, a vajkrémet és a sajtkrémet, a májkrémet, a tojást, és a felvágottakat. Maradt az üres kenyér paradicsommal - fel kellett hát adnom elveimet.

Szerencsére manapság már elég széles a kínálat csicseriborsó krémekből, migráns nevén hummusból. És nem is megfizethetetlen. Kísérletezéseim során a képzeletbeli számegyenes mindkét végén jártam, a következőképpen.

Pro: Aldis (saját márkás? nem tudni) Hummus

Mint az alcímből is kiderül, nem tudtam kinyomozni, mely gyártó a felelős ezért a termékért, mindenesetre máshol nem láttam, ezért gondolom, hogy saját.

Aki még nem evet csicseriborsót, annak jó szívvel ajánlom. Állagra pont olyan, mint a főtt fehérbab belseje, az íze is emlékeztet rá egy kicsit. Bár önmagában nem kellemetlen, de nem is túl jellegzetes; engem a natúr verziók nemigen nyűgöztek le. Szerencsére minden gyártó készít ízesített verziókat is, úgy pedig már igencsak jó étel.
Állagra leginkább krémes, jól kenhető, egyenletes. A kenhetőség mértékét legtöbbször szezámolajjal állítják be, na ez az egyik olyan pont, ahol el lehet szúrni: ha sok az olaj, akkor a krémből szósz lesz, ráadásul az ízben és az illatban is átüt a szezám füstössége.

Az Aldi terméke viszont éppen jó. Nem hálás feladat a jót ragozni, de ez van: jól eltalált, tömör, de kenhető állag, kellemes illat, finom íz. Ez már bőven nem a "szükség-", vagy "komprommisszum-kaja".

A natúron kívül három variációban kóstoltam: pestos, pikáns (paprikás), és currys.
Mindegyik azt nyújtja, amit a neve ígér: határozott, karakteres fűszerezést.
A három közül magasan a currys volt a legjobb - természetes, hogy azt hetek óta nem kapni.

A megfizethető ár nem jelent olcsót: 4-5-6(!)00 ft egy 20-25 dekás tégely; igaz, egynémely vaj-sajt-vagy húskrém is hasonló árban mozog.


9/10 (akkor megkapják a tízest, ha lesz megint currys).

Kontra: Sparos Hummus

Az elmúlt időben volt "szerencsém" egy pár nem olyan jól sikerült hummushoz, az, hogy ebbe a válogatásba miért pont a spáros került, komoly okkal bír: ehhez ugyanis hatalmas várakozásokat fűztem.

Megintcsak intő jel lehetett volna, hogy a tárgyalt termék 5 dekával több, és 100 ft-tal olcsóbb volt, mint a hasonló aldis, de az ellenállhatatlan vonzerejét nem ez, hanem az ízesítése jelentette: wasabis.

Ami a korombeli magyar férfitársaimnak a kapszaicin, meg a rövidital, azaz: tüntetően rajonganak érte, de fogyasztani látványosan nem bírják, az nálam a torma, és a wasabi (magyarul vaszabi, de így senki nem írja).
Húsvétkor a tormát a sonkához, egyéb esetekben, mikor a jószerencsém engedi, a wasabit a szusihoz kétpofára tömöm magamba, hogy aztán kínok között haldokoljak.

Ami azt illeti, ezt a hummust, hogy is mondjam... nem tették ehetetlenül erőssé. Konkrétan, a halványzöld színét, meg a feliratot leszámítva, még csak utalást sem éreztem arra, hogy legalább némi wasabiporral megbolondították volna az egyveleget. Illatban ugyanez a hiányérzet kísért végig.

Állagra szintén csapnivaló volt: nemhogy a kenőkésről, de szinte még a kanálból is kifolyt.

Arról legalább gondoskodtak, hogy a dolgozó jól érezze magát a vásárláskor: a tárolást ugyanis egy malomkerék méretű, ámde oldalára fektetett 100ft-os vastagságú doboz biztosítja, amiben egyébként a vastagság felében terül el lepényként a kiszívószálazandó ínyencség.

Erről képet dühömben nem is csináltam.

3/10, minden más "ízben" talán 4/10