Nemrégiben belengettem (nincs még két éve), hogy folytatódni fog a Legalja sorozat, melyben az élelmiszeripar legelvetemültebb ocsmányságait mutatom be, hát tessék, lám, én tartom a szavam.
Nem mellesleg ez a bejegyzés fontos előzménye lesz egy utána következő, másik bejegyzésnek (tehát nem ugyanennek, vagy egy korábbinak).
Sajtos baromfipárizsi
Manapság már kevesen nyögnek fel panaszosan a meglepődéstől, mikor szembesülnek gyermekkoruk kedvelt eleségének, a párizsinak az összetevőivel. Főleg annak ismeretében, hogy akármilyen tőkehús kilója 1000 ft körül kezdődik, és azzal még semmit nem csináltak a húsiparban a levágáson, és a daraboláson kívül; ezzel szemben a párizsi kilós árának padlója 300 ft.
Mégis, emlékeztetőül a baromfipárizsi fő összetevői: csirkebőr; vér (=állati eredetű fehérje); minden, ami a csirkecomb alatt található; szemek, agyvelő, meg úgy minden nyaktól fölfelé; ízületi tokok; szárnyvégek; továbbá a tyúkok méhe, petevezetője és hüvelye.
Na persze ha csak ezekből állna a párizsi, akkor az egy rém egészséges és ízletes ínyencség volna, de a "hús" mindössze a termék kb feléért felelős, a többi természetesen víz, só, liszt, szója, és az a vegyipari anyag, amitől a maguktól amúgy soha össze nem tapadó alkotóelemek elválaszthatatlan, homogén rúddá préselődnek össze.
Hogy lehet ezt az amúgy is low-cost valamit tovább olcsósítani? Bármily hihetetlen: sajttal!
Ismét gyanút foghatunk akkor, mikor ránézünk a sajtos párizsi 250 ft/kilós árcédulájára, és az akármilyen, két nap után már zöld(!) penészt növesztő, seízű, lábszagú, 990 ft/kilós trappistára, a sajtféleségek trabantjára.
Ha valaki MÉG nem okádna, annak elmesélem, mi az a sós, büdös valami, ami a felszeletelt sajtos párizsiból sajt becenévvel csordogál kifelé (és egyben elérem az amúgy sem túl cizellált hasonlatokkal operáló blog magas/mélypontját):
El tudunk képzelni egy tíz éve hajléktalan, erdőben élő nőt, aki a hajléktalan létének legelső napján krónikus fehérfolyásban kezdett szenvedni, és amelyet azóta sem kezelt? Na, ez a töltelék, amitől a párizsi sajtos lesz, nem OLYAN, hanem EZ AZ.
Hiába, a minőségnek ára van.
Kinek ajánlom mindezek fényében ezt a terméket?
Készíthetünk a felhasználásával ízletes szendvicset a Keletinél táborozó bevándorlóknak; esetleg megkínálhatjuk vele rég nem látott áltisis osztálytársunkat, aki 15 év hallgatás után egyenesen az otthonunkban próbál minket valami MLM-mel koldusbotra juttatni.
0/10
Csízió Pizzafeltét
Sajnos nem tudom, hogy jelen esetben a csízió márkanév, vagy magának a termékfajtának a neve, mindenesetre ha az előbbi is, akkor is elmondható, hogy ezzel a rettenettel szinte piacvezető, egyeduralkodó módon Csízió név alatt futhatunk össze.
Amint a népszerű, demokrata mondás tartja: ha valaki úgy beszél, mint egy náci, úgy viselkedik, mint egy náci, és úgy néz ki, mint egy náci, az egy náci.
Ezzel szemben a Csíziónak olyan a formája, mint egy sajtnak, olyan a színe, mint egy sajtnak, mégse sajt.
A neve az első árulkodó jel, a "reggeli italok" földjén a "pizzafeltét" kifejezés finoman utal rá, hogy az illető termék még nagy jóindulattal sem meri önmagát sajtként aposztrofálni.
A másik gyanús pont az, hogy egy kockányi termék árából pontosan ugyankkora féltéglát lehet kapni... ha ez túlzás is, de 600 ft-ért akkor sem vesztegetik a sajt kilóját, mikor már magától kimászik a pultból.
Nevezzük hát nevén a gyermeket: a Csízió (vagy csízió?) tömény margarin, alacsonyabb víztartalommal, és rengeteg keményítővel.
Törhető és morzsolható, zsíros tapintású, ízre valahol a semleges és a kellemetlen között található. Szinte (mondom: szinte) semmilyen területen nem képes pótolni, vagy helyettesíteni a sajtot, senkinek nem javaslom, hogy szendvicsbe tegye, vagy tésztára próbálja reszelni.
Egyetlen terület van, ahol a Csízió észbontóan, lélegzetelállítóan működik: és az a pizza teteje. (A nevében nem hazudik tehát.)
A feltétekre reszelt, és rápirult csízió döbbenetesen és szürreálisan sajtszerű, sajtíze, sajtillata, és enyhén nyúlós állaga van - és nem, nem érdekel, hogy miként sikerült ezt a tudósoknak elérniük.
1/10 - a funkcionalitás miatt
Utolsó kommentek