Bélpokol

Régóta tervezem, hogy írok egy durván lehúzós bejegyzést egy kínairól, főleg, mióta az asszonyom megvádolt azzal, hogy én igazából szeretem a kínai kaját. Ez még akkor is megalázó és sértő, ha történetesen igaz.
Értekezésünk jelen alanya nem elborzasztóan rossz, igazából a legnagyobb baja, hogy tökéletesen érdektelen.

Az átlagember, mikor az Örsön jár, és megéhezik, nyilván nem fog fölmászni a másodikra a Sugárban, és elzarándokolni annak a Gödöllő felőli végéig - különösen azóta nem, mióta az itt működő Subway dicstelen véget ért.

Ha mégis megteszi, annak az az oka, hogy nem akar idegrohamot kapni az Árkád "kajálós részén" zajló tapintatlan bunkóság-és prolizmuscunamitól. Lehet bármekkora csúcsforgalom, akármekkora tömeg, téblábolhatnak az éhhalál, vagy a cukros roham szélén kóválygó szerencsétlenek mindenfelé, színig megrakott tálcáikat egyensúlyozva, annak tartalmának ülve történő elfogyasztásáról hasztalanul ábrándozva - az Örs Vezér tér vonzáskörzetében élő büdös proli AKKOR sem fog felállni, és elvinni az asztalról a kajája romjait a szemetesig. Csakazértis, élve a vásárlással járó szerzett jogával, órákig trécsel a bandájával, olvas, vagy összenő arcilag a telefonja képernyőjével. Mert neki az üldögélés, az emésztés nyugalma JÁR. Nyilván ő még sosem keringett kezében tálcával a répa rossz végén, elátkozva a hozzá hasonló idiótákat.
Zárójel bezár.

A Sugár kajálós szekciója pláza-szerűen hervasztó, és megnyugtatóan, mondhatni szellősen ügyfélmentes. Köszönhető ez a nagyobb, igénytelen tömegeket garantáltan  megmozgató, világméretű moslék-frencsájzok tüntető hiányának.
Persze kínai, az van itt is, amiképpen kocsma, és kínai büfé van a Marianna-árok mélyén, a Mount Everest csúcsán, a Szahara kellős közepén, a Holdon, és a Plútón is. És persze mindkettő meg is él!

Vizsgálódásunk tárgya a klasszikus, kockázatkerülő plázás-kínai receptet másolja.
Műanyagvilág, coca-cola termékek a hűtőben, precízen, az eladó által kiadagolt szalvéta (mondjuk, ilyet még eddig nem pipáltam máshol). Az ételek is a tutira mennek, ananászos, szecsuáni, illatos-omlós csirke (aka felcsíkozott párizsias csirkemell-hártya), bambuszrügyes-gombás, meg ugye az elmaradhatatlan leves.

A mértékegység - ugyanúgy, mint minden plázában - a kondér.
A leves olyan forró, hogy leégeti magát a földszintig - UÚ,MMP.
A köret és a feltét külön tányérban érkezik - UÚ,MMP.
A kiszolgálás ázsiai, első generációs, nem túl régóta itt élő. Az odaköszönés még megy, az elköszönés már nem, az ételekre pedig biztonságosabb rámutatni, mint szavakkal kérni. Extra észrevételed/kérésed/kérdésed van? Tartsd meg magadnak, max némi riadt nézést és zavart "nem-hallottam-inkább semmit" elfordulást kapsz. Mondjuk nem tuti, hogy mindkét eladó ilyen, a nőnemű ugyanis teljesen belefeledkezett az okostelefonjába.

A csípős-savanyú leves állagra a híg és a kocsonyás között hullámzott, átmeneti zónák nélkül. Ízben a savanyú a domináns. Nem akarok genyózni, mert végülis sűrű volt, sok, meleg, és olcsó, de egyszerűen nem tudok találóbb hasonlatot: úgy nézett ki, mint a darabos hányás. Komolyan, a rengeteg fehér összetevő közül kivirítottak a majdnem nyers sárgarépa-csíkok.
Ha meg kéne neveznem egy ízt, akkor az ecetes sárgarépát mondanám - már, ha létezne ilyen íz.

A rizs kissé ragacsos volt, aprószemű, de szép tiszta. Ízre elég semleges, dehát a csodákat nem is a rizstől várjuk.

A bambuszrügyes-gombás elég szószos-ragacsos volt, a hús, a gomba, és a "bambuszrügy" kellemes állagú. A szakácsnak gondjai lehettek a késsel, mert a csirkehátszín-cafatok egymásba kapaszkodva, mini polipokként virítottak az ételben.
Ízre, nos... mild szójaszósz,kevés cukorral és na-glutamáttal. Illetve, az első harmadban érzékeltem egy kevés csípős ízt, ezt mondjuk ettől a feltéttől nem feltétlenül (hahá!) vártam el.

Epres Nesteaval öblítettem le ezt a lakomát, így került az egész 1850 ft-ba. (Kissé borsos, UÚ,MMP.)

Összegezve, mit is tudnék kiemelni erről az étteremről? Mi alapján tudnám ajánlani, vagy sem?
A helyzet az, hogy az étel nem volt csapnivaló, botrányos, vagy kirívóan rossz. De egyetlen, a pozitív oldalon megemlíthető vonása sem volt. Akik az Örsön jártukban megéheznek, azok persze térjenek be bátran... a földszinti Fenyőbe, és vegyenek három zsömlét kilenc szelet sonkával. Ugyanígy jóllaknak, megússzák 500ft-ból, és még a környezetet sem terhelik három indokolatlan műanyag tányérral.

3/10