Bélpokol

(A hely hivatalos neve egyébként Beáta Kávéház & Fagylaltozó, de az ételeik szerintem regioszerte az élmezőnybe pozicionálják őket, ezért is módosítottam az egység némileg megtévesztő titulusán.)

A hétvégén Balatonszemesre ruccantunk random mininyaralás céljából, mondjuk végig szar idő volt, de ez ezen a blogon végképp nem lényeges, még ha útiblog lenne, akkor sem.
Enni kell; mi pedig már túl öregnek és elitista sznobnak éreztük magunkat ahhoz, hogy a Kádár-korszakból ittragadt, igénytelen módon elkészített és szervírozott, hatvanszor használt olajból kikapott Aro-s mirelit szalmakrumplit zabáljuk, mellé az elmaradhatatlan papírvékony "bécsi szelettel", kemény panírban. 1790-ért. Inkább belavíroztunk a címben említett, bizalomgerjesztő helyre, és ettünk egy hambit 1900-ért - további részletek alant.

A hely erőszakkal próbálja fagylaltozónak álcázni magát, betérve nem is értettük, miért van kiírva a hamburger, ha még az a forgó hústömb sincs - az olvasók zavara ezen a ponton kb megegyezett a személyzet értetlenségével. :)
Szerencsére a kiszolgálás a szívélyesség és a jófejség magasfoka, a karakteres pincérsráccal hamar kölcsönösen a szívünkbe zártuk egymást, minden kérdésre azonnal megfelelt, ellátott kért, és kéretlen tanácsokkal, és mindig megérdeklődte, hogy mennyire voltunk maximálisan megelégedve.

Közhely, hogy a honi kézműves hamburgerforradalom szereplőiért már nem kell feltétlenül a fővárosba utazni, vidéken is, főleg a nagyobb túristaforgalmi-övezetekben, egyre több helyen bukkannak fel azok a sztenderdek, amiket a Magic Burger feltalált, a Zing sztenderdizált, és a Bamba tökélyre fejlesztett.
Nem viccelek: a Beátában (ezt így soha többet nem vagyok hajlandó leírni, szóval... ott) van olyan jó a burger, mint a pestieknek nyilván bemutatni szükségtelen Bamba Marhában.

Első alkalommal kacsamájasat(!!) kértem; a húspogácsa kiadós méretű, kellően szaftos, de természetesen nem nedves vagy nyers, szépen kérgesre sütött, de talán kissé laza szerkezetű, jó íz, minimál, de harmónikus fűszerezés. A burger lelke tehát több, mit rendben volt.
A buci, mely sokszor egy túlzottan alulértékelt része a burgernek, pedig a zömét adja, és az állagát alapból határozza meg az ételnek, szóval a buci hatalmasnak, és átharaphatatlannak tűnt, de két kézzel könnyen összelapítható, ropogós, de mellé hamburgeresen szivacsos, jól harapható, eléggé állékony, finom, levegős, mégis kiadós darab.
A kacsamáj fergeteges összetevő: elég karakteres, nincs kiszárítva, minden falatba jut, pont annyira domináns, amennyire kell, és határozottan hozza a szárnyasmáj-ízt.
A zöldségek frissek, a szószok kellően ízesek és szaftosak. Bár írhatnék pontos összetevő-listát, de sajnos nem találtam weboldalt, és étlapot a helyről.
A burger pálcával átszúrva érkezik, ez rá is fér, mert egyébként tömve van, és szaftos is. Nem egy szépen ehető étel, a krémszínű zakót ajánlatos evés előtt a BMW ülésén hagyni - amúgy meg ha krémszínű zakóban vagy, akkor az Operaházba menjél, ne a Balatonhoz.

A Zasszony csirkéset evett, azt is kóstoltam, kapaszkodjatok: konkrétan tisztességesen meggrillezett, natúr csirkemell-szelet biztosította benne a húst, nyilván a megfelelő szaftossággal.

Szerepelt még a hétvégi menűsorban egy bacon&eggs-es burger is, sok újat nem tudok elmondani, ugyanaz a magas minőség, a burgerben a bacon és a tükörtojás mindig nyerő választás, most sem volt másként. A kiegészítők ezúttal sem voltak elmismásolva, minden falatban lehetett érezni, hogy mit eszek.

Utolsó nap kipróbáltam a ház büszkeségét, a pulled pork szendvicset, és hát... uhh. Nem számítok autentikus elemzőnek a kateóriában, kb a harmadik PP-szendvics volt ez életemben, de amit tudok:
- hatalmas, kis túlzással kétemberes
- tömve volt finom, szaftos, baromi ízes hússal
- ami húscafat-kupac még valami baromi sűrű sajtszósszal(?) is át volt itatva
- a zöldség-frontot a majonézes(?) lilakáposzta-saláta dominálta, nagyon jól
- a szendvics testét egy irtó finom, ropogós, magvas rombuszkenyér adta.

És még nincs vége: a köretként erősen ajánlott sült édesburgonya egészen kiváló volt, mindenféle exrém, nagyon ötletes, és nagyon karakteres mártogatókkal, mint pl a pestos(!) majonéz, vagy a zöldfűszerekkel a magasba feldobott fokhagymás-tejfölös változat.

És még mindig tart! A hely elvileg kávézó és fagyizó, a fagyi is biztos király, azt speciel nem próbáltuk, de a különféle ír-kávé verzióik... megintcsak uhh. Ízes vaníliafagyi, tejízű-és illatú tej, és tejszínt látott valódi tejszínhab üti fel az átlagosan karakteres presszót, majd az egészet megtolja annyi krémlikőr, vagy whiskey, amitől egy hozzám hasonló absztines a második kör után az asztal alá fordul (énekelve).

Nincs itt kérem semmi elcsalva, semmi kispórolva, a nyilvánvaló szaktudás és a látható szenvedély egymásra találtak.
Az árak szabad szemmel is láthatóak, de az ember amúgy sem a nyaralásakor akarja megspórolni az évi... nyaralásra valót? Vagy mit is?

A minőségnek ára van, úgyhogy ennélfogva a pontozás ezúttal (is) csak a műfaján belül, a kézműves burgerek-és szendvicsek körében értelmezhető. De sok a duma, akkor is 

10/10

lenne, ha lenne szervízdíj.
De nincs.