Bélpokol

Van egy trendi, fiatalos, láthatóan a jómódú hazai, és ideiglenesen hazánk belvárosában bulikázó angolszász ifjak reggeliztetését küldetésül kitűző hely, a bulinegyeddel párhuzamosan. Mindig (de főleg a reggeli órákban) tömött, hétvégén reggel esélyed sincs leülni. Trendi, fiatalos, láthatóan a minőség mellett elkötelezett srácok viszik az egységet.
És, hogy mit keres mindez EZEN a blogon? Semmit. Viszont jó, ezért közlésre érdemes.

Az étkezde alapvetően pékség és kávézó. Előtte számolatlan kereskedelmi és szolgáltató egység bukott már meg itt, és fulladt az érdektelenségbe, ők viszont rendületlenül kitartanak. Ez a múltbéli sokszínűség letisztult belső kialakítást eredményezett: rusztikusan lecsupaszított téglafalak, fehér festés, fekete falborítások, krétaszerű-rajzok a falakon. Aranyos stílus, aranyos embereknek.

A létesítmény amúgy is kicsit erőszakoltan belterjes, akarom mondani tegeződően pajtáskodó és családias. Ennek két, közepesen súlyos tünete az étlap hiánya (régebben volt ugyan egy tábla a kávékról, de most már az sincs). Ha bármit rendelsz, előtte célszerű végigmutogattatni, hogy mi micsoda. (Ez mondjuk kedvez a széles és erősen kísérletező ételkínálatnak.)
A másik tünet az árak fel nem tüntetése. Elképzelésed sem lehet arról, hogy a végén mennyit fogsz fizetni, és ez aktuálisan mekkora tételekből adódott össze. Persze arca verítékével földet öntöző büdös proli az olyan, aki vásárláskor az árakat nézi...

De ezen kívül aztán tényleg semmi ok a panaszra. Szuperlatívuszok következnek:

A péksütemények, a szendvicsek bőségesek, frissek, és az alapanyagok minőségével sincs hiba. Ha azt mondják: belga csokis, akkor biztos lehetsz abban, hogy nem csízió pizzafeltét lesz benne (kakaóval).
A sós felhozatal külön bekezdést érdemel: csak egy példa, a kecskesajtos-áfonyás-madársalátás ciabatta. Extrán hangzik, igaz? És az is! Az összetevők egysége roppant harmonikus.

A kávék többnyire a mai ízlésnek megfelelően enyhe pörkölésűek. Még egy rövid "kritika": tudom én, hogy a presszót nem szomjoltásra issza az ember, de nemrég doppiót rendeltem (dupla presszó egy csészében), és egy evőkanálnyi kávét kaptam, ami finom volt persze, csak...

Summázva:
Aki erre jár, az semmiképpen se sajnálja magától néhanapján ezt a kis extrát, amit mondjuk a személyes kedvencem, a zöldséges-tojásos kosárka (nagyon hamar elfogy!), és egy jó tejeskávé nyújthat.

Pontszámot ezúttal sem adok, mert a blog tematikájában ez a fajta kispolgári luxus beárazhatatlan.