Bélpokol

Mivel új étlap van a DP-nél, ezért a szombati ebédet asszonykámmal közfelkiáltással tőlük rendeltük meg.
Mindenképpen valami újdonságot akartunk kipróbálni, végül az étlapot átböngészve két tészta maradt fenn a szűrőnkön (nem a tésztaszűrőnkön), a többiek nem emelték meg a pulzusunkat. Így hát megrendeltük azt.
Mindketten megkóstoltuk mindkettőt, és a véleményünk egybehangzó volt, úgyhogy ezúttal nem bontom ki bővebben, kinek hogyan ízlett: az észrevételeim tehát közösek.

Pasta al salmone

A kicsomagolt tészta bőséges volt, a langyosnál melegebb, és guszta kinézetű.
A (kétségkívül) Grana Padano sajt bőségesen befedte a zöld tagliatelle tésztát, és a világos-fehér színű feltétet.
A GP sajtnak erős divatja van mostanában, ugyanolyan ízvilágú, mint a parmezán (Parmigiano-Reggiano), de kevésbé büdös, és fele annyiba kerül, örültem a megjelenésének a hozzávalók listáján.

A zöld tagliatelle tészta régi kedves ismerősöm a DP-nél, legutóbb egy marhahúsos kombinációban találkoztam vele, és már akkor is kedveltem, úgy ízre, mint állagra, ezúttal is hibátlan volt.

Annak ellenére, hogy a lazac egy erőteljes, karakteres, jól beazonosítható ízű halfajta, ezúttal valahogy nem csapott arcon a lazac-íz; pedig tisztességesen képviselte magát a tányéron.

Az érzésem szerint kissé folyós tejszínes szószt kapribogyó, és fokhagyma hivatott fűszerezni.
Mellékes, hogy én nem szeretem különösebben a kapribogyót, nekem az csak egy kicsi olajbogyó, amit szintén nem szeretek. Mindenesetre a mennyiségére nem lehet panasz, és a szájba kerülve az íze is olajbogyósan sós; de a szószt magát nem ízesíti.
Fokhagymával nem találkoztam, nyomokban sem.

Összességében egy kellemes, talán túlzottan visszafogott, vagy óvatos kompozíció ez az étel, jól összerakott alapokkal, profin válogatott kiegészítőkkel, de sajnos az óvatosság kissé megszaladt.
Az enyhes sótlanságon lehet utólag segíteni, nyilván a hozzávalók "papíron" magas saját sótartalma miatt bánt szűkmarkúbban a szakács a sóval, viszont a gyakorlatban sem a lazac, sem a sajt, sem a kapribogyó nem biztosított, még együttes erővel sem elegendő sósságot.

A felhígulástól jellegtelenné vált szószt meg lehetett volna támogatni mondjuk kaporral, vagy cseppnyi citrommal; mindkettő jóbarátja a halételeknek.

Azzal együtt, hogy ez egy közepesnél azért valamivel jobb tésztaétel, mégsem leszek a fanja. Továbbra is, időről-időre adok egy újabb esélyt a DP halas kompozícióinak, de egy igazán ütős darabbal még adós nekem a franchise.

Penne al forno

A csirkés tésztát borító bébiparaj-levelek kissé megosztották a tesztelő duót: az asszony kedvelte, én félretologattam; na, nem mintha valamiféle identitászavaros műmacsó lennék, aki kizárólag nyers bélszínnel kívánja fedezni az élelmezését, sőt, ellenkezőleg: nagyonis kedvelem a zöldséget-gyümölcsöt; de valahogy a spenót akkor is a "tűrt" ételek kategóriájába esik nálam, ha paraj, vagy ha bébi.

Az étel többi része azonban viharos tetszést váltott ki belőlünk.
A pennetészta egyszerű, de jól elkészített. A fokhagymát csak ígéretként tartalmazó fehéres szós stabilan tapadva vonta be a tésztákat.

A csirkemell ízre, állagra, mennyiségre, és fűszerezésre is több volt, mint kielégítő.
A szárított paradicsom a szószos tésztaételek abszolút jolly jokere, a lelkem vidám rőzsedalokat énekelt, mikor a számba került egy-egy darab.

A kecskesajt-kockákat abban a tévhitben fogyasztottuk el, hogy feta sajtok, de nem azok. Mindenesetre ennek is, annak is finomak voltak.

Ez a csirkés verzió nálam kérdés nélkül felugrott a DP-ben rendelhető ételek mindenkori top10-ébe.


Utólag összenéztem a különféle étlapokat: a pdf-es, letölthető verzióban még mindkét tészta "Új!", a honlap rendelési felületén már csak a lazacos az új, végül a blokkhoz kapott papír szórólapon már egyik sem az.
Szóval, maradjunk annyiban, hogy a bemutatott két étel "újszerű".


(A bejegyzés nemigen jöhetett volna létre a DP facebookos kapcsolattartóinak jófejsége nélkül. Külön köszönet a levélváltásaink során megkapott "profi kritikus" titulusnak. Jólesett. :) )