Új promóció a DP-ben, újra akcióban a Bélpokol blog is.
Az ehavi kompozíció a Hamhotburdogger nevet kapta, nagyon könnyen kiejthető és megjegyezhető (nem), ellenben kissé sem szájbarágós (de).
Mivel a hot-dog és a hamburger házasságáról van szó, ezért én mondjuk Hamdoggernek neveztem volna el, dehát nem vagyok én marketinges (szerencsére).

Ezúttal már lehetőségem adódott, hogy az egész családot tápláljam, az Asszony és a Lányka kiegészült egy meglepetésvendéggel, Anyósommal, aki vérig sértődött volna, ha kimarad a közös rendelős vacsiból (most tényleg nem AZÉRT mondom...). Ő egy nagy fogás az ételkritikus szakmának, lévén kiemelkedően jó szakács, és átlagon felüli ízlelőkével és szaglókával rendelkezik.

A megrendelt ételre nem keveset kellett várni, de végül kellően langyosan érkezett.

A csomagolás technikailag teljesen kiforrott lett, praktikus és működőképes, mostanra az összes gyermekbetegségét levetkőzte.

A minek nevezzem... szendvicsről az első benyomásom az volt: ácsi, de hiszen ez egy longer!
Amivel semmi baj sincsen, a hosszított hamburger egy régóta létező és közkedvelt, legitim ételverzió, viszont akkor nem tudom, miért ragaszkodunk ennyire a hotdoghoz?
Ez bizony egy longer, csinos hosszúkás, mármár fasírtforma húspogácsákkal, és cserkészkolbász-formájú kolbászdarabokkal.
A longer-hatásra még egy lapáttal rátett az a mód, ahogy a molnárkákat szelték: az aljukkal párhuzamosan, teljesen átmetszve.

A beltartalmat tekintve a gyorsétkeztetés-modorban túlontúl gyakori, és nem ritkán indokolatlanul alkalmazott "húsimádó" kifejezés ugrott be. (Tehát a vizsgált termék egy Húsimádó Longer.)

A szakszerűen megpirongatott óriás-molnárkák ezúttal praktikus funkciót is elláttak: nem hiszem, hogy pirítás nélkül megküzdöttek volna ennyi szaftossággal szétmállás nélkül.
A molnárkák édessége örvendetesen csillapodott (a Lányka ezen a ponton megjegyezte, hogy "sajnos" - az ő édesség-fixációját illik fenntartásokkal kezelni, tekintve hogy a teát és a kávét addig cukrozza, míg telített szirupoldattá nem válik, a szörpöt pedig 9 szörp - 1 víz arányban hígítva issza).

A kolbászkák ezúttal már nekem is bejöttek, de az Asszonyál továbbra is egyértelmű favoritok voltak.

Nálam most a hamburgerhús vitte a prímet: szaftos, mégis rendesen átütött, kellemesen fűszerezett, jó állagú, jó illatú kis pogácsákkal volt zsúfolásig a burger.

Ami még nagyon bejött, az a rengeteg sajt: a buci belsejére felapplikált kukoricás sajtszósz, és a húsokra pakolt eidami (típusú) alakjában is. A sajtszósz, ahogy összeolvadt, és egybefogott mindent mindennel, önmagában egy lírai hangvételű bejegyzést érdemelne.

Volt még:
- ket...p, mustár, majonéz: ezekből én egy, a hússzafttal erősen elkeveredett, nem túl karakteres ízű mustárral találkoztam;
- sült bacon, se sok, se kevés, szóval ja, volt;
- pirított hagyma, a Lányka megmagyarázhatatlan vonzódását a hagymakészítmények iránt azonban önmagában nem tudta kellően csillapítani (=hiányolta a Yankee-ből megtapasztalt hagymakarikát);
- a friss zöldségszekciót az idényjellegükért pirospontot érdemlő, a szendvicset el nem áztató mennyiségű paradicsomkarikák képviselték;
- volt még némi kólsav, nem rengette meg alapjaiban a kompozíciót.

Külön bekezdést érdemel az a rukkola-ágy, amire a burger beltartalma fektetve volt.
Nem egyszer tisztáztuk már ezen a blogon, hogy a rukkola egy gasztronómiai zsákutca, pitypanglevél kutyatej nélkül, enyhén kesernyés fűízzel, és továbbá a lumpenproletáriátus kisujjeltartó hétköznapi urizálásának közkedvelt, és olcsó összetevője.

Az Anyós és az Asszony vitatták ezt az álláspontomat. Asszonykám szerint a rukkolával önmagában nincs baj, amíg tudják belőle a mértéket tartani (=jelzésértékű); míg Anyóskám kiforrott és rutinos háziasszonytechnikai ismeretei azt üzenték, hogy a rukkola csak önmagában unalmas és szar, ámde egy leheletnyi cukorral, és egy gondolatnyi ecettel végigkezelve egészen bravúros ízélményt lehet belőle előcsalni.
A Lányka szerint "hmm... jó", de a végére megcsömörlött, és kiszedegette a tányérjára a pitypangot, a 3 db, lencsényi "mócsing" mellé.
(A burgerhús védelmében még egy, utolsó adalék a Lányka táplálkozási szokásairól: ő már az új évezred bőséggazdaságának némileg elkényeztetett, egyke szülöttje, akinek az állati eredetű fehérjebevitelét a tejtermékek, a tojás, és a hártyáitól megfosztott csirkemell képezik. Magyarán nem volt annak a húspogácsának a világon semmi baja.)
Jómagam megettem a rukkolát, de minek.

A longer ezúttal sem járt egyedül: házias sült új(!)burgonya volt, végre az elmaradhatatlan DP-szósz társaságában.
A krumplihasábok rusztikusan óriásiak voltak, ízletesek, de jellegükből adódóan inkább főttek, mint sültek. A fűszeres újburgonya-héj lepergett a doboz aljába, a végén csippentettük őket fel - nem rossz megoldás, csak furcsa.
Mennyiségre elegendő volt, tehát sok. :)

A szósz a Lánykának és nekem ízlett, az Asszonynak és az Anyósnak is, bár itt volt egy észrevétel, amit nehézkes lesz pejoratív felhang nélkül megosztanom.
Anyós szerint kicsit indiaias jellegű, ez kb annyit tesz, hogy curry fűszerkeverék, és/vagy koriander van az összetevők között.
A másik az, hogy "hónaljízű". Családom ezen ágának az argójában szereplő kifejezés ez, amit valami jellegzetes, nem kellemetlen, ámde másként definiálhatatlan dologra szoktak alkalmazni. Szóval ja, olyan, amilyen, finom, és el is fogyott (még keveselltük is).

Ajándékba érkezett még 0%-os dobozos bodzás-limeos sör is, inkább bodzás(=édes), mint limeos(=savanyú), tehát egyféle szénsavas limonádé, de köszi, behűtve jól csúszott a kaja után.

Összegezve: ez a menü már igen közel áll a tökéleteshez. Ízletes, változatos, és bőséges, zavaró hibák és hiányosságok nélkül.

Amivel még jobban lehetne tartani a tökéleteshez:
- mivel ez egy tömény, fehérjében, zsírban, és szénhidrátban gazdag burger, ezért bátrabban oldanám a nyomást friss zöldségekkel, vagy valamilyen savasabb összetevővel. Nyers lilahagyma-karikák a pirított hagyma helyett, csalamádé(!) a kólsav helyett, jégsaláta a rukkola helyett, esetleg pluszban csemegeuborka-karikák;
- megfontolandó, hogy plusz 100-150 ft-ért lehessen extra kiegészítőket kérni, felmerült a hagymakarika, a savanyúság (uborka, csalamádé, netán kólsav), és a ráadás DP-szósz is.

Az egész ára 2500 ft, amire én ezen a blogon alapból már fel szoktam szisszenni, viszont.
Jómagam nagy állatként, bár nem ettem meg egy teljes 23 centis longert (csak kb 17 centit), így is pukkadásig laktam. Ez a mennyiség két felnőtt férfinak kényelmesen, egy férfinak és egy nőnek, vagy öregnek, vagy gyereknek pedig bőségesen elegendő.
Fejenként 1250 ft-ból jóllakni pedig nemhogy nem kirívóan sok manapság, hanem inkább az átlagosnál gazdaságosabb.

Szerezzetek valakit, és fogyasszátok el ezt a kreatúrát, mert a jövő hónapban megint valami újdonság jön.