Bélpokol

Van a blogon egy érdekes (nem) hagyomány, amiről amúgy egészen mostanáig én sem tudtam, ez pedig nem más, mint hogy minden évben kaptok valami elemzést egy chipsről. Jó, tavaly nem volt, de mondjuk tavaly nem nagyon volt a blogon más sem. (2014, 2015, 2016)

Ezért hát sokat nem is ragoznám a felvezetőben a témát, igazából általánosságban már mindent elmondtam, jöjjön tehát az ezévi ínyencség, a Crunchips Kebab&Onion fantázianevű terméke.

Semmi különösebb aktualitása nincsen ennek a mostani "tesztnek", simán csak éhesek voltunk, és rendelni akartunk valamit, én meg már régen kacérkodtam ezzel a termékcsaláddal.
A Mex Beef-est választottuk, mert az tűnt a leg"basic"ebbnek a kínálatban.

Nem szoktam kínai étterembe járni, de most a párommal, és a gyerekekkel végre lehetőségünk adódott, hogy olyasmit is együnk, ami nem két szelet kenyér között van.

A Don Pepe havi különlegességei új frontot nyitnak a már amúgy is elég széles kínálatban: a szendvicsekét.
Négyféle verzióban elérhető, mi asszonykámmal a Chicken&Egg - kemencében sütött kézműves extra szendvics rusztikus ciabattában-t próbáltuk ki.
A véleményünk meglehetősen egybehangzó volt, úgyhogy többnyire maradok az 1.sz.E.sz.-nél. (Lásd lent.)

Végre csak sikerült asszonykámmal kipróbálnunk a Don Pepe ehavi extra burgerét, a Toszkánt. Előre szólok: ízlett. Szóval, ma még rendelhető, aki ilyet szeret, annak érdemes megtenni.

Régen volt már DP, de ebben a hónapban két olyan időszakos terméket is kreáltak, amiket mindenképpen ki akartam próbálni. A másik a Toszkán burger - lesz, ha minden jól megy.

Wok n'go a hely neve; ezúttal is helytálló volna elidőzni afelett, hogy miért fontos az ázsiai büféket irreleváns dolgokról elnevezni, mivel a Jangcéhoz, a tavaszhoz (vagy a jó ízhez) semmi, a sárkányhoz, pedig mint feltálalt összetevőhöz, még kevesebb közük van. Pont annyi, mint a 200 literes, lapított henger alakú, krómozott fazéknak a wokhoz.

Most, hogy itt a nyár, és a kánikula, mi enyhíthetné jobban az ember kínjait, mint egy finom fagyi? Blabla, ide képzeljetek még egy rahedli gasztroblogger modoros marhaságot. Lényegre: ez a cukrászda an bloc nagyon jó, a fagyijuk szenzációs, de a pisztáciafagyi (100%-os) a marcipán a tortán. A csúcsdísz a fenyőfán. Az Esthajnalcsillag a Tejúton. A... szóval értjük.

Nemrégiben kipróbáltam a Lipótit, amit eleddig sikeresen el tudtam kerülni. Bevallom, előítéletes voltam: valahogy túlértékeltnek tartottam a helyet. Valóban az lenne? A "tovább" után kiderül.

Ha fel kellene állítanom egy toplistát a hazánkban is elérhető csokoládéféleségekről, akkor a Ritter Sport-féle rum-trauben-nuss (azaz: rum-mazsola-bokormogyoró) változat jó eséllyel benne lenne az első ötben, de megkockáztatom, hogy az első háromban. Sajnos a nevezett termékkel két súlyos probléma van: az egyik, hogy szinte sehol nem kapható, a másik pedig, hogy csekély méretéhez képest elég drága (5-600 Ft, mikor hogy). Nade nem így az Aldi saját márkás(?), no-name terméke.