Hurrá, megint Don Pepe! És nem, ezúttal sem pizza. A vizsgálat alanya az új termékük, a hiihhhhetetlenül űbergigamegahoszú, hű meg ha, ekkorát még nem láttál, wink wink nudge-nudge, ugye mind tisztán megértettük az altesti tréfát, szóval a 23 centis jenki giga hot dog.
A hot dog a faék egyszerűségű ételek listáján szerepel. Az átlagember által értékelt főbb jellemzők a kifli puhasága és íze, a virsli ételszerűsége, és a mustár savassága és illata.
Életemben két legendásan jó "retro", vagy inkább: old school hot doghoz volt szerencsém, az egyiket a Vidámparkban árulták, a másikat Székesfehérváron, a Skála előtti téren, egy kis bódéból.
Nos, a DP kreatúráját ezen elvek mentén elemezni nemigen lehetséges, mivel valami okból jó ötletnek gondolták, hogy a hot dogot mindenféle extrával felspécizzék, és így a munkásosztály gépzsíros kezeiből a középosztály asztalára repítsék.
Létezik persze az uniformizált, minden fesztiválon megtalálható "amerikai hot dog" is, ami egy felülről nyitott, puha kifli, jóféle virsli, sült hagyma, esetes jalapeno-paprika, és mindenféle szósz (ket...p, mustár, majonéz). A Pepe verziója leginkább ezekre az alapokra építkezett.
A csomagolás ezúttal nem volt egyben fejtörő is, könnyebben és simábban hozzáfértem a beltartalomhoz, mint a december végén a hamburgerhez.
A hot dog végei között lévő 23 centis hossz korántsem csillagászati távolság, egymagam kettőt cukorkóma nélkül is be tudnék gyűrni. Súlyosbítja a helyzetet, hogy hárman voltunk a kajára, de legalább több nyelv többet... ízérzékel.
A pékmesterek által kifejlesztett kifli némileg kormosra pirult, egyenes, tömör és édes, molnárkára hasonlító péksütemény-rúd. Kissé jellegtelen.
A hentesmesterek által megalkotott vékony, guszta és sajátosan pirított (grillezett?) kolbászkák finomak, mócsing és zsírzárványoktól mentesek, de unalmasak. (Az asszony szerint finomak, lányka először meg se akarta őket kóstolni, de végül azt mondta, "jó volt".)
Mustár helyett ilyen fehér szósz volt benne, gondolom majonézes uborka relish, vagy miféle, még sima majonézzel is jobban jártunk volna, nem rossz amúgy ez a szósz, csak picit érdektelen.
A hagymakarikával nálam nagyon nem lehet mellélőni, szeretem a házit, a BK-est, és a gyorsfagyasztottat is, ez is finom volt, de nem tolakodóan hagymás ízű és illatú, viszont némileg felejthető.
A pirított hagyma közönségsiker volt, ropogósságával igazi menő amerikai hangulatot adott az ételnek.
A krumplik közé behullott egy sült bacon, véletlenül bekaptam, az asszony szólt, hogy "az bacon volt". Egyéb helyen nem futottunk össze.
Egyébként pont az említett házi-kézi, krumplisütő mesterek ténykedését dicsérő csónakburgonya volt a kompozíció erős pontja, mindenki szerette, egymás kezéből csavartuk ki szinte, belül puha volt és omlós, kívül a rápirult héj ropogós és fűszeres, kár, hogy ehhez nem jár a legendás DP-öntet.
Összegezve: 2000 Ft egy hot dog-krumpli kombóért nem kevés, ehhez képest a végeredmény nos... kifogytam mostanra a jelzőkből. Harmonikus, profi ízhatás, semmi se túl sok, vagy túl kevés, nincs íz, amely eluralná az ételt, de sajnos ez az erénye egyben a legsúlyosabb hátránya is: ez az étel felejthető.
Semmi emlékezetes, egy kellemes összhatású eledel, hat darab virsli-kifliben áráért.
Megítélésem szerint a DP szakemberei valami igazán ütőset akartak készíteni, de sajnos nem a megfelelő alapanyagot választották hozzá. (Vesd össze még: pizzás-gombapörköltes töltött lángos. Brrr.)
Pedig a hot dog népszerűsége amúgy töretlen, nem volt halva született ötlet ezzel bővíteni a termékskálát. Szerény javaslataim szerint a következőkre kellett volna fókuszálni:
- nagydarab, de könnyed, ruganyos tésztájú, harapható, de kissé roppanós héjú fél-óriáskifli
- felső-középkategóriás (pl.: Füstli) virsli, nem szétfőzve
- karakteres mustárral, mondjuk van az a jellegzetes, tubusos bajor fincsiség, mely egyszerre édeskés és mustármagosan savas.
No persze egy ilyen menüért (csónakkrumplival és DP-szósszal) nem lehet többet kérni a 890-1090Ft közötti összegnél, viszont hiszem és vallom, hogy az egyszerű, mégis minőségi ízvilág, és a 32 centis pizzával is bőven versenyképes ár annyi megrendelést generált volna, hogy nem győznék a szakácsok teljesíteni.
[Létezik hazánkban olyan (amúgy a pizzáit tekintve felejthető) pizzázó-frencsájz, akik már előálltak a hot dog pizzasításával is: az ő alkotásuk pizzatésztába hajtott, mustárral teleöntött, tűrhetően ehető virslikből (tippre Orsi baromfi) áll, baráti, 500Ft körüli áron.]
(Vigyázat, bár nem látszik, de ez egy szponzorált bejegyzés volt. Köszönet a Don Pepe munkatársainak a lehetőségért, és ismét max respect a marketingstartégiájukhoz, mely szerint "nem vásárolunk meg véleményeket".)
Utolsó kommentek