Lesz-e a Pro és Kontrá-ból sorozat? Ki tudja; ezen a hektikus blogon első körben jussunk el a rendszeres, és kellően gyakori frissülésig. Aztán meglátjuk. Egyértelműsítve: a Pro az, amit vegyél és fogyaszd, a Kontra pedig az, amit kerülj el.

Mindenesetre a nyitó részben két, nem klasszikus üdítőitalt mutatok be. (Bizony, ez a nevükből a legkevésbé sem kézenfekvő. Műzliszelet, vagy tejbe mártott kifli is lehetne.)

Pro: Müller Fructiv

A német Müller cég elsősorban tejtermékeiről ismert. Pontosabban: csak azokról. És ez így is van jól: én még nem-finom Müller terméket nem ettem. Jó, a tejberizst, de azt is csak azért tudom idevenni, mert a tejberizs a rizs egyetlen olyan megnyilvánulási formája, amit nem szeretek.
A Fructiv termékcsalád top a legjobbak között. Igazából a nagy melegre reflektáló üdítőital, ahol a vizet tejsavóval helyettesítették.
A tejsavó jó választás, mert a tejsavó semleges ízű, színű, és illatú folyadék (hisz voltaképpen a tej folyékonyságáért felelős víztartalom). Ráadásul egészséges, ami abból is látszik, hogy egyrészt régebben a disznóknak öntötték, másrészt pedig a belőle készülő, tökéletesen mindenmentes rikottát a testépítők zabálják eszük nélkül. Na jó, ne legyek igazságtalan, elvégre a vérsavó is értékes, meg az üveges paradicsomlé tetején lévő átlátszó folyadék is az.
Marcipán a tortán, hogy a Müller-gyárban, ahol számos és számtalan joghurt-meg sajtféleség készül, borzasztó mennyiségben áll ez a folyadék rendelkezésre.

Elég sokféle és jópofa ízvariációkban kapható (külön kiemelném a vérnarancsosat), ráadásul a leírás szerint a termék 35%-a(!!) gyümölcslé, és pépes gyümölcsvelő.
Ízre üdítő, frissítő, és gyümölcsös, mint azt sejteni lehet, a tejes alapot sehol nem érezni (megromolva nem próbáltam, lehet, hogy úgy már igen). Az illata is kellemes, gyümölcsös. Állagra is iható, én utálom a rostosat, de ebben az esetben a rostok olyan picik, hogy nem zavaró.

Egészségesnek hirdeti magát, minimális hozzáadott gyümölcscukorral. Viszont nem tudom megbocsájtani azt a rohadék aszpartámot, amit igazán nem tudom, miért kell beleb@szni mindenbe... Oké, legyen valami egészségesEBB, oké, csökkentsük a cukortartalmat, vegyük vissza a hozzáadott cukrot. De akkor a cukrot vegyük vissza, és kész! Ne édesítsük, meg keserítsük el szacharinnal (mindegy, hogy nevezik éppen, aceszulfám-k-nak, vagy bárminek). Ez az ital kevésbé édesen is épp olyan finom lenne...

4 és fél deci, ízléses, esztétikus, jól markolászható, táskába is bepakolható méretű palackban árulják, 200 forint körüli áron, ez pedig már az automatás kóla árszint, márpedig miért inna bárki kólát, ha helyette ilyet is ihat?



8/10, de csakis a rohadék mesterséges édesítőszer miatt.

Kontra: Power Fruit

Nem először gyűlt már meg az én bajom ezzel a Power Fruittal. Próbáltam már licsi-set, meg kaktuszkörtéset (bizony, gyártóként nagyon egyikkel sem lehet melléfogni, ugye... tegye fel a kezét, aki tudja, milyen ízt kell érezni?), de a pomelosnál betelt a pohár. Megfogadtam, hogy többet nem hagyom magam elcsábítani a színes-szagos, csillogó gyermekmarketing felnőtt adaptációja által.

Mert a Power Fruit aztán mindent bevet ezen a téren. Hívogató mintázat, lucskos gyümölcsök, büszkén hirdetett 12%-os gyümölcstartalom, sztívia is van benne, meg C-vitamin, meg B6-vitamin, ráadásul power is, szóval... ja.

Az első meglepetés rögtön a nyitás után ért: enyhe grapefuit-illat bújt ki a palackból. A kóstolás tovább erősítette ezt az élményt: egy adag semmi, némi grapefruittal, majd a legvégén megérkezett a mesterséges édesítőszer kesernyés atombombája.
MIÉRT??
Miért kell mindent teletömni szaharinnal olyankor, ha az egészségesség a termék egyik fő hívószava?
De bár szaharin lenne. Igazából szukralóz, meg szteviol-glikozoid (0,003% - ahhoz képest kissé túl büszke a felirat a címkén, nem?). Előbbit rovarirtószer-gyártók állítják elő cukorból és klórból, utóbbit pedig sztíviából szintetizálják, ami nem lenne baj, de, szóval... ettem már sztívia növényt, tudom milyen. Ez nem olyan.

Az összetevők felsorolásánál látható, hogy forrásvízből van (bruhhaha, miért nem gleccserjégből?), almaléből és aromákból, mindenféle vegyszerekből, és - kapaszkodj - C és B6 vitaminokból.
Ez a kettő az a vitamin, amit már az üzemanyaghoz is adalékolnak egy ideje, szóval a belvárosi levegőt beszippantva is hozzá lehet jutni. Hogy miért ennyire marha értékes, hogy mindenbe ezt a kettőt teszik? Mert kb a kősziklából, meg az asztallábból is ki lehet vonni.

Na persze gyanút kellett volna keltsen az, hogy az Astoriánál található, édesség-egzotikus üdítőital profilon mozgó, méregdrága éjjel-nappaliban laza 285 ft-ot kértek 7,5 decijéért, mondom: egy olyan boltban, ahol a zsömle 70 ft (ha éppen kapható).

Annyit sem ér. Nem egészséges, nem finom, csak menő, meg jól néz ki.



2/10