Bélpokol

Új burger van a DP-ben, meg két darab "havi" pizza, és KÖZKÍVÁNATRA (komoly?) visszatért a Hamdogger is. Na, az utóbbit nem kóstoltuk meg újra, de a többit igen.

A háttértörténetet ezúttal sem ússza meg a kedves nagyérdemű.
Én: - Akkor megrendeljük vacsira a soksajtos pizzát?
Asszony: - Persze, ahogy megbeszéltük.
- Jó, de egy normál pizza kettőnknek, nem lesz kevés? Mi lenne, ha elfeleznénk egy olyan kacsás burgert?
- Pont erre gondoltam én is!

Talán egyértelmű, mennyire irtózom attól a fajta szervilis, ömlengő, nyáladzó kritikától, lehet az akár étterem-, vagy ételkritika, melyben a "nem ízlett" szinonimája a "jobb, mint anyám főztje", a "szívesen megenném máskor is"-t pedig a "jobb, mint az anyatej" jelenti. (Vonatkozó stílusparódia erre.)

Éppen emiatt fog nagyon nehezemre esni a DP ehavi extra pizzájáról írni. Szereted a pizzát, sok sajttal? Ki nem! Szereted a... sajtot? Hát, ha a pizzát is szereted, akkor ez ízleni fog. A sajtos pizza egy olcsó poén, de ezúttal nagyon jól van elmesélve.

Jó rég volt már a blogon szakértő műelemzés Alekosz marhalábszáráról - aki amúgy a videót azóta elérhetetlenné tette, hogy pukkadna meg. Pedig sokat lehetett belőle tanulni - arról, hogy kik azok az emberek, akik ha beszállnak melléd a vasúti kocsi fülkéjébe, akkor még az alagútban is megéri egyből kiugrani az ablakon.

Ezóttal nem egy egyszeri gasztronómiai kalandorról fogok írni, hanem a magyar Youtube új állócsillagáról, Elek Zoli Bácsiról, és csatornájáról, a Video Info 1-ről, melyen - többnyire, és persze hála az égnek - egyszerű ételek bemutatásával próbálja segíteni, és főként szórakoztatni a nézőket.

Rólam az a lesújtó kép alakulhatott ki ezen blog alapján, hogy ki vagyok akadva a tejtermékekre - ami nem igaz, sőt!
Amire ugyanis valójában ki vagyok akadva, az az, amikor az élelmiszeripar valamit másnak (-többnyire tejterméknek) akar beállítani, ami egyébként nem az. Pl margarin, ami nem vaj; pizzafeltét, ami nem sajt; tömlős sajt, ami még meg sincs írva, de majd utólag rakok rá egy aktív linket; és a sajtos párizsi, ami meg se nem sajt, se nem hús (se nem hal).
A quark pl egy tök menő dolog, vizslassuk is meg, hogy ez a valami akkor most vagy micsoda, vagy hová megy.

Na, hogy az van, hogy megint mégis van Don Pepe a blogon.
Ez nyilván nem véletlen: két olyan aktuális, havi ételük, illetve havi étellel összekötött havi akciójuk van, amit mindenképpen ki kellett próbálnunk - jobbára Asszonykámmal közösen.

Jé, új bejegyzés! Ja, ezt nem nekem kell mondani.
Akkor: Boldog Karácsonyt!
És: Boldog Új Évet!

Magyarázkodós blabla:
- gagyi kaja, illetve olcsó, de jóféle kaja azért nincs, mert helyrebillentem anyagilag, és már nem a legolcsóbbat kell megvennem mindenből
- Don Pepe kritika azért nincs, mert asszem megorroltak rám a DP-s srácok/lányok, mindegy, ez van (amúgy is csak átgörgettétek ezeket a de facto fizetett hirdetéseket, tudom én)
- kínaiba kevesebbet eszek, főleg házikosztot nyomok mostanság, de ha mégis kínaizok, akkor nem próbálok ki új helyeket, ahol meg eszek, azokról már írtam.

Szóval az van, hogy ha minden jól megy, akkor a mostani gyakoriság (=ritkaság) fog állandósulni a blogon. Sebaj, a jóból amúgy is keveset adnak, nem, há de nem, hehehe, hihihi, hagyjuk.

Cserébe, és persze a hűséges követésért hálából megosztom veletek a hosszas kísérletezések, és számtalan baklövések árán előállított kínai kaja receptjét, mely elkészítéséhez jó szórakozást, elfogyasztásához pedig harcedzett gyomrot kívánok (nem is, tök finom lesz, becsszóra, persze csak ha el nem b@sszátok úgy, ahogy én szoktam még manapság is néha).

Az asszony régi vágya volt, hogy kipróbáljuk a helyet, hát elmentünk, és kipróbáltuk. Az Egyetem tériben voltunk, amit valamiért Papnövelde utcainak titulálnak, biztos jobban hangzik így. Egyébként elvileg mindegy, hogy melyikről beszélünk, hiszen franchise-rendszerről lévén szó, a világ (és benne Budapest) összes Padthai Wokbar éttermében ugyanazt, ugyanúgy kapja az ember.

Nem az első alkalom a blogon, hogy komplett, saját receptet osztok meg (hanem a negyedik). A különlegesség az, hogy ezúttal nem valami népszerű, olcsó, ámde a dietetikusok által üldözött fincsiség következik, hanem valami olyasmi, ami ugyan szintén nem túl drága, de olyan társításokat hordoz, mint a szar íz, és a koplalás.
Pedig létezik a salátának olyan verziója is, ami azzal együtt, hogy egészséges, és hatékony eleme bármely fogyókúrának, mellé még finom is. Lásd.

Minden honi gasztroblognak van legalább egy közös kapcsolódási pontja, egy olyan étel, ami egyszerre közkedvelt, olcsó, gyors, és könnyen elkészíthető. Ez pedig nem a lecsó, a lecsó ugyanis nálunk túl személyes dolog. Mivel annyira a "miénk", hogy szinte csak az összes többi európai ország konyhájában lelhető fel a "főtt hagyma-paprika-paradicsom" kombó valamilyen változata, ezért ez már nem csupán vallási-hitbeli, hanem családi-elvi kérdés.

A nevezett étel tehát nem más, mint a címben már elszpojlerezett bolognai spagetti. A kedves olvasók végtelen szerencséjére, rendelkezem a világ harmadik legjobb bolognaijának tuti receptjével. (A legjobbat a zalakarosi buszpályaudvarnál lévő La'Mar Grill Restaurantban készítik, a második legjobbat pedig anyósom csinálja.)
Nem vagyok irigy, ezért most közkincsé is teszem.