Nem az első alkalom a blogon, hogy komplett, saját receptet osztok meg (hanem a negyedik). A különlegesség az, hogy ezúttal nem valami népszerű, olcsó, ámde a dietetikusok által üldözött fincsiség következik, hanem valami olyasmi, ami ugyan szintén nem túl drága, de olyan társításokat hordoz, mint a szar íz, és a koplalás.
Pedig létezik a salátának olyan verziója is, ami azzal együtt, hogy egészséges, és hatékony eleme bármely fogyókúrának, mellé még finom is. Lásd.
A saláta gyűjtőnevű ételekről elterjedt, sztereotipikus nézet az, hogy vagy ízetlen, nyers fűfélék kellemetlen elegye, vagy ehető, de akkor már csak a nevében saláta (pl krutonnal vastagon meghintett saláták; zöldségágyra fektetett, cukrozott öntettel elborított grillcsirke [azaz cézár-saláta]; tojás-és tésztasaláták).
Hát nem. A birtokomban van egy kombináció, ami kiadós, és olyan finom, hogy hetente háromszor is szívesen megenném, főétkezés gyanánt. Így néz ki:
Összetevők 2-3 adaghoz
- fél jégsaláta felkockázva, a torzsája nélkül
- egy közepes sárgarépa nagylukú reszelőn lereszelve
- felkockázott paradicsomféleség
- egyéb random zöldség, pl szárzeller, kígyóuborka (magok nélkül), retek, stb
(Eddig tartottak azok az hozávalók, amik nem túl finomak, viszont biztosítják az étel tömegét, és felelősek az egészségességéért.)
- új-vagy lilahagyma, extrém esetben póréhagyma
- dánfehérsajt (dán krémfehér sajt, gy.k.)
- tökmagolaj (nem helyettesíthető)
- gránátalmás balzsamecet.
A második adag élelmiszer igényelhet némi bővebb részletezést.
A hagyma mondjuk pont nem, alap, hogy minden finomabb hagymával, viszont fontos megjegyezni, hogy esetünkben elég belőle kevés is, mert hajlamos eluralni az ízvilágot.
A vagyonukban Dagobert bácsiként fürdőző nagytőkések nyilván görög feta sajtot alkalmaznának, az igazság az, hogy a dán/krémfehér sajtokhoz képesti négyszeres ár a világon semmi extra íz-vagy illatélményt nem tesz hozzá az ételhez.
A tökmagolaj nemcsak, hogy minden harminc feletti férfi jóbarátja (vesd össze: prosztatamegnagyobbodás), hanem egy igen jellegzetes, finom, illatos, és kellemes színű hozzávaló.
BALZSAMECET!!! Nem tudom, hogy élhettem évtizedekig enélkül. Tavaly nyáron az Aldiban (vagy Lidliben? tegye föl a kezét, aki ezt a két, tökegyforma multit meg tudja különböztetni egymástól) görög hetek voltak, akkor vettem poénból, mert hogy gránátalmás, és az meg finom. A gránátalmás balzsamecet egy rozé színű, nagyon enyhén savanykás, inkább édeskés ízű gyönyörűség, ami a fehérsajttal és a tökmagolajjal trióban eszetlenül finomra ízesít bármilyen salátát. Szóval nem tudom, még nem próbáltam, hogy másmilyen ízesítésű, vagy natúr balzsamecettel is ugyanezt lehet-e elérni, de a gránátalmás a tuti választás.
Az elkészítés a világ legegyszerűbb művelete: saláta felkockáz, be egy megfelelő tálba. Megy utána a reszelt répa, a félbevágott, és félkörökre szeletelt hagyma, az ízlés szerint összevágott egyéb zöldség.
Ez így, összekeverve, hűtőben 2-3 napig eláll, ha kissé meg is barnulnak a vágási felületek, az ízét nem befolyásolja. (Ha az alja elkezd rohadozni, akkor az már kuka.)
Tálaláskor porcelán tányérba szedünk néhány maréknyit, ekkor jön rá a felvágott paradicsom, az elmorzsolt (könnycseppek) sajt, és a két evőkanálnyi olaj, meg az egy evőkanálnyi balzsamecet.
Összekeverjük, és enjoy!
Pro tipp: az alap összeállítását egy nagyméretű műanyag edényben végezzük, amire rá tudunk passzintani egy másik, hasonlóan nagy tálat. Így, körkörösen dobálva-forgatva a legkönnyebb egyenletesen összekeverni a salit.
Utolsó kommentek