Bélpokol

Minden honi gasztroblognak van legalább egy közös kapcsolódási pontja, egy olyan étel, ami egyszerre közkedvelt, olcsó, gyors, és könnyen elkészíthető. Ez pedig nem a lecsó, a lecsó ugyanis nálunk túl személyes dolog. Mivel annyira a "miénk", hogy szinte csak az összes többi európai ország konyhájában lelhető fel a "főtt hagyma-paprika-paradicsom" kombó valamilyen változata, ezért ez már nem csupán vallási-hitbeli, hanem családi-elvi kérdés.

A nevezett étel tehát nem más, mint a címben már elszpojlerezett bolognai spagetti. A kedves olvasók végtelen szerencséjére, rendelkezem a világ harmadik legjobb bolognaijának tuti receptjével. (A legjobbat a zalakarosi buszpályaudvarnál lévő La'Mar Grill Restaurantban készítik, a második legjobbat pedig anyósom csinálja.)
Nem vagyok irigy, ezért most közkincsé is teszem.

Hozzávalók (négy főre, ami annyit tesz, hogy zsinórban beverek három tányérral, majd fél óra múlva üresre kaparom a lábost):
- fél kiló darált hús (sertés, vagy sertés-marha vegyesen, de pulyka is jó, igazán burzsoák készíthetik tisztán marhából is)
- egy ujjnyi csík zsírosabb szalonna
- fél kiló csiperke
- egy óriási fej hagyma
- 3-4 gerezd fokhagyma
- anyám által főzött híg, üveges ketchup (ha esetleg ez nincs, akkor jó egy nagy kiszerelésű sűrített paradicsom konzerv is)
- mindenféle fűszerek.

Tételezzük fel, hogy a hozzávalókat megtisztítjuk, felvágjuk (a szalonnát és a hagymát kicsire, a gombát nem kell extrém apróra).
A szalonnát pörcre pirítjuk, egyrészt, hogy kiadja az összes zsírját, másrészt, hogy mikor esszük, ne legyen undorító a kajában a zsírkocka. Ezen a forró zsíron megdinszteljük a hagymát. Erre jöhet a darált hús, amit nagy lángon, sűrűn keverve fehéredésig pirítunk.
Ezután jön a fűszerezés első fázisa: a só, bors, kevés őrölt paprika (hogy színe legyen, mert a paradicsomtól nem lesz), ketchup/paradicsompüré ugyanannyi vízzel kiöblítve, és a gomba.
Összekeverjük, lefedjük. Lassú tűzön addig főzzük, míg a gomba már majdnem jó (kb 20 perc).
Az én agygyíkom az: víz nem kell bele! Ez nem minestrone leves. A gomba kifőlő leve bőséges szaftot fog csinálni neki.
Amikor "már majdnem jó", mehet bele a végső fűszerezés: összezúzott fokhagyma, bazsalikom, oregáno/majoranna, kicsi kakukkfű és, ha van: egy kevés vúszter-szósz (írja le helyesen, aki akarja). Ez egy nem-szokványos összetevő, de tapasztalataim szerint a pikáns, savanykás íze jól simítja a többi ízt.
Mindezekkel még pár percig rotyogtatjuk, és a szósz ezzel kész is.

A tésztafőzés nemcsak vallási, de egyházi kérdés hazánkban. Az én szektám a következő tanokat követi:
A 4-5 darabra tört spagettit bőséges, sós, ámde olajtól mentes, lobogó vízbe tesszük. A víz folyamatosan forrjon, de ne fusson ki! Olykor keverjük, kóstoljuk. Mikor jó (tehát nem andante, hanem: jó), akkor azonnal leszűrjük, és hideg vízzel alaposan leöblítjük.
A tésztát nem áztatjuk, mert moslék lesz, a tésztafőzővíz pedig akkor is csak forró víz, némi keményítővel, ha a Jamie Oliver mást állít.
Ekkor vagy összekeverjük a szósszal, ami akkor javasolt, ha többen vagyunk rá, és nem szándékozunk hagyni későbbre; vagy összekeverjük némi olajjal, hogy ne álljon össze egy tömbbé.

Az összeállított étel tetejét bőséggel megszórjuk reszelt trappistával, vagy valami enyhén füsölt sajttal, és enjoy, have fun!

Bónuszként egy (bro) pro tipp a középhaladóknak:
Ha úgy érezzük, hogy a lasagne nélkülözhető része a töltelékanyagként szereplő szerecsendiós híg rántás (=besamel), akkor könnyedén elkészíthetjük a Szegény Ember Lasagnéját. Az összekevert tésztát és szószt egy tepsibe öntjük, elegyengetjük, a tetejére rászórjuk a sajtot, és közepes lángon 10-15 perc alatt összesütjük. Dupla joy és fun!

Bár alapból nincs nagy tolongás a kommentszekcióban, én azért megspórolok pár karaktert az olvasóknak, innen gyorsabban tudják majd az észrevételeiket kopipésztelni:

A bolognai nem is olasz étel, az amerikaiak találták ki a 2.vh-ban.
Nem is Bolognából származik.
Igazából húsgombóc olasz paradicsommártásban a neve, és tök máshogy készül.
Aki nem bárányból/kecskéből/vízibivalyból/unikornisból csinálja, az barbár.
Ez, amit leírtál, tuti nem olasz étel. Egy szót mondok: sofrito.
Segítek, te anyaszofrító: hagyma, szárzeller, sárgarépa. Ha ezeket lassú tűzön szinte homogénre pároltad, akkor elkezdhetünk bolognairól beszélni.
Ez a legkevésbé sem gyors étel. Dédnagyanyám öntöttvas lábosában kell, egy gyertya lángja fölött, 18 órán át puhítani-összeolvasztani a hozzávalókat.
Szalonna? Mi ez, rántotta?
Gomba? Mi ez, gombapörkölt?
Pirosparika? Mi ez, diótorta?
Vúszter-szósz? Mi ez, szalontüdő? (Jó, ezt meguntam.)
A spagettit csak a prolik törik össze, hogy az öt év alatti kölkeik ne egyék le vele a partedlit. Ha nem tudod feltekerni, akkor főzzél hozzá gépi tarhonyát, az való neked.
Az előző, öntudatos proli kommentelőnek üzenem: tagliatelle. A spagetti nem erre való, mert azon nem tapad fel a szósz, azt majd eheted meg a végén, külön, kanállal.
Trappista sajt?? Mi ez a kiirthatatlan Magyar Átok? Annyit mondanék: Reggiano Parmigiano. És abból is csak egy csipetnyi.

És végül azoknak, akiknek minden szar, és nincs kedvük ragozni:
Hová kerültem, az általános iskola menzájára?