Bélpokol

Talán egyértelmű, mennyire irtózom attól a fajta szervilis, ömlengő, nyáladzó kritikától, lehet az akár étterem-, vagy ételkritika, melyben a "nem ízlett" szinonimája a "jobb, mint anyám főztje", a "szívesen megenném máskor is"-t pedig a "jobb, mint az anyatej" jelenti. (Vonatkozó stílusparódia erre.)

Éppen emiatt fog nagyon nehezemre esni a DP ehavi extra pizzájáról írni. Szereted a pizzát, sok sajttal? Ki nem! Szereted a... sajtot? Hát, ha a pizzát is szereted, akkor ez ízleni fog. A sajtos pizza egy olcsó poén, de ezúttal nagyon jól van elmesélve.

Legelőször elnézést szeretnék kérni a magam, és minden érintett marketinges nevében a pizza nevéért, gyorsan essünk is túl a nyilvánvaló asszociáción.

Most, hogy hálával telt szívvel gondolunk arra, hogy a '80-as évek elmúltak, térjünk rá a tárgyalt ételre.

Pontosabban... Egy adalékkal még adós vagyok, egy olyan történettel, ami sokat mutat abból, mennyire jóféle termék ez, illetve amit az Asszony a lelkemre kötött, hogy írjam le, érzékeltetésül, mintegy.

Szóval, egy pénteki estén rendeltem magunknak először ezt a pizzát, kései vacsora gyanánt, és... huh, frissen, forrón épp olyan boldogító volt, mint langyosan.
Másnap, szombaton délelőtt ébredezve így szól hozzám a Mátkám:
- Tudod, mire gondoltam...?
- Tudom, én is arra gondoltam.
- De nagyon helytelen volna. (Ugyanis éppen, permanensen fogyókúrában vagyunk.)
- Jó, akkor megrendelem.

És azóta rendeltünk még kétszer...
Ritkán kattanok/nunk rá a DP-ben ennyire valamire, talán a DPFC duo volt az, amit pár héten belül többször is rendeltünk, szóval, mint mondottam, ez egy igen-nagyon jól eltalált pizza.

Ennyi lelkesedés után igazából az is elég lenne, ha most csak bedobnék ide egy linket a rendeléshez, majd a pénztárhoz fáradnék; de adjuk meg a módját rendesen, és fussunk át az ételen magán, tételesen:

Pizzatészta, és rengeteg sajt.

Jóó, igazából: a pizza parmezánforgácsokkal indul, direkt forgattam, néztem, és szimatoltam, a négyből egyen találtam egy nagyobb forgácsot, a jellegzetes sza... öhm, illatát sem éreztem egyszer sem, mondjuk, elvoltam nélküle.
További nyolc sajtféle van pakolva feltét gyanánt, szóval olyan, mintha rendelnél két négysajtost (jó, nyilván nem).
Ami jellegzetes, karakteres volt nekem, az a mozzarella-golyók fehérsége, a feta-kockák sóssága, és a brie-szeletek... brie-sége. A többi, a trappista, a sajtkrém(?), meg talán az edami(?) egy olyan vastag, lucskos, nyúlós sajtréteggé olvadoztak össze, ami konkrétan vastagabb volt, mint a pizzatészta.

De a legjobbat, a leges legjobbat, a végére hagytam. Ahogy egyébként családom nőtagjai is, akik máskor hajlamosak urizálni, és (kidobni) velem megetetni a pizza üres szélét, most azt hagyták a végére, annyira menő volt a pizzaszélbe tekert, olvadt mozzarella-rúd...

A helyzet az, hogy erőlködök, de semmi rosszat nem tudok erről a pizzáról mondani. Aki szerint 3000 ft sok egy "csak sajtos" pizzáért, annak igazán bátran és őszintén tanácsolom, hogy próbálja ki. ;)

10/10