Bélpokol

Jé, új bejegyzés! Ja, ezt nem nekem kell mondani.
Akkor: Boldog Karácsonyt!
És: Boldog Új Évet!

Magyarázkodós blabla:
- gagyi kaja, illetve olcsó, de jóféle kaja azért nincs, mert helyrebillentem anyagilag, és már nem a legolcsóbbat kell megvennem mindenből
- Don Pepe kritika azért nincs, mert asszem megorroltak rám a DP-s srácok/lányok, mindegy, ez van (amúgy is csak átgörgettétek ezeket a de facto fizetett hirdetéseket, tudom én)
- kínaiba kevesebbet eszek, főleg házikosztot nyomok mostanság, de ha mégis kínaizok, akkor nem próbálok ki új helyeket, ahol meg eszek, azokról már írtam.

Szóval az van, hogy ha minden jól megy, akkor a mostani gyakoriság (=ritkaság) fog állandósulni a blogon. Sebaj, a jóból amúgy is keveset adnak, nem, há de nem, hehehe, hihihi, hagyjuk.

Cserébe, és persze a hűséges követésért hálából megosztom veletek a hosszas kísérletezések, és számtalan baklövések árán előállított kínai kaja receptjét, mely elkészítéséhez jó szórakozást, elfogyasztásához pedig harcedzett gyomrot kívánok (nem is, tök finom lesz, becsszóra, persze csak ha el nem b@sszátok úgy, ahogy én szoktam még manapság is néha).

Hozzávalók négy felnőtt férfi adagjához:

- 40 dkg csirkemell, vagy pulykamedalion (a hentes 50-et fog adni, maradhat)
- 1 nagy póré(hagyma)
- 2 közepes fej hagyma, vagy lilahagyma (szebb színe lesz tőle)
- 1 vastag hüvelykujjnyi gyömbér
- ízlés szerint chili, vagy valami erőspaprika
- fél fej fokhagyma
- curry fűszerkeverék
- útifűmaghéj
- szója-és egyéb távol-keleti szószok
- olaj, só, bors
- valami köretnek való: rizstészta, vagy rizs

A csirkét megmossuk (legalábbis én le szoktam mosni róla azt a bolti nyákot folyó hideg vízzel), lecsöpögtetjük, kisujj utolsó percénél nem nagyobb, lehetőleg egyforma kockákra vágjuk.
A hagymákat megpucoljuk, félbevágjuk, majd felszeleteljük. A póré külső rétegét, meg a tövét levágjuk, félbevágjuk, felszeleteljük. A gyömbért megpucoljuk, lereszeljük. A fokhagymákat megpucoljuk, nyomóval átpréseljük.

Ha van wok, az király, de nem létkérdés: egy széles, öblös lábos vagy serpenyő is megteszi. Olajat hevítünk, mikor már jó meleg, mehet bele a csirkemell. (Régebben játszottam azzal, hogy a nyers húst keményítőbe forgattam, de ez igazából nem szükséges, ha elég forró az olaj, akkor hamar összekapja a hús külsejét, és a kérgen át már nem jön ki a nedvesség.) A sülő húst nem sózzuk, csak borsozzuk!
Mikor már a hús nem bugyog, hanem serceg, és kezd szépen megbarnulni, akkor kivesszük az olajból egy tányérra.

Az újra forrósított olajba mehet a fokhagyma, kissé átfogatjuk, majd a gyömbért is, végül mehet rá a felkarikázott chili (vagy egy teáskanálnyi őrölt erőspaprika-por, utóbbival épp csak átforgatjuk).
Ezután zúdul bele a lila-és póréhagyma, és/vagy bármilyen egyéb zöldségféle.
Ekkor jönnek bele a nedves, és a száraz ízesítők is, pl a só, currypor, meg a szójaszósz, a teryaki szósz, a hal(/osztriga, ugyanaz)szósz, feketebab-paszta, ilyesmik. Kissé átpirítjuk a zöldségeket, lefedjük, 3-5 percig puhítjuk.

Ekkor megy bele vissza a hús, összekeverjük, lefedjük, még 3-5 perc.
Ezalatt elkészíthetjük a "trutymákot", mely oly jellegzetes, és nehezen elidegeníthető része a klásszikus kínai büfés tápnak. Hosszas, jobbára sikertelen próbálkozás után találtam rá a rendkívül trendi, öko-bio-fair trade-kézműves-vegán-laktóz, glutén, és GMO-mentes adalékra, az útifűmaghéj-ra. Egy mélytányérnyi adag vízhez egy csapott-púpos teáskanálnyi kell, hidegen elkeverni, és a forró étellel elvegyíteni.

Ezután egy utolsó lefedés, és újabb 3-5 percnyi rotyogás jön, majd have fun, enjoy, ahogy mondani szoktam volt.

Azt, hogy rizst és tésztát hogyan kell főzni, hadd ne én áruljam már el.

Néhány apró bro tipp:
- ázsiai szószokat és fűszereket egyre gyakrabban lehet kapni sima élelmiszer-multiknál is, de ha mégse, akkor van a városban egy-két, minden elképzelhető és elképzelhetetlen egzotikus alapanyaggal felszerelt kínai-, indiai-, vagy ázsiai delikát, ahol ezeket be lehet szerezni, de ha mégis sehol semmi, akkor pl az egy teáskanálnyi halszósz nélkül is működőképes a fenti étel
- meg fogom így is kapni, és igen, tudom, hogy csak az amatőr műkedvelő lúzerek használnak curry fűszerkeveréket, mert az ahány tájegység, sőt: ahány háztartás, annyi féle, de én lustaságból azzal tolom. Igazából a görögszénán kívül, ami azt a jellegzetes lábashónalj-szagát adja pl az indiai ételeknek, minden egyéb összetevőjét belerakom külön IS, szóval ha valakinek olyanja van, akkor rakjon bele csak görögszénát (meg koriandert, meg kurkumát, meg fahéjt).