Bélpokol

A háttértörténetet ezúttal sem ússza meg a kedves nagyérdemű.
Én: - Akkor megrendeljük vacsira a soksajtos pizzát?
Asszony: - Persze, ahogy megbeszéltük.
- Jó, de egy normál pizza kettőnknek, nem lesz kevés? Mi lenne, ha elfeleznénk egy olyan kacsás burgert?
- Pont erre gondoltam én is!

A "Marhacsa" fantázianév fölött elegánsan és gyorsan lendüljünk át, ahogy azon is, hogy "csípős": úgy csípős, ahogy minden éttermi étel, azaz sehogy. Inkább fűszeresnek, vagy pikánsnak mondanám.
Burgernek viszont burger.

Kinézetre nagyon juicy és ínycsiklandó, konkrétan először látok olyat, hogy a sajtos húspogácsa VALÓBAN kilóg körbe a buciból, nem csak a reklámfotón. (Persze lehet élcelődni a régi viccel, hogy nem a zsemle lett kisebb, hanem a pofánk nagyobb - azaz az is lehet, hogy a buci ment össze, és nem a husi nőtt meg, de előlegezzük meg jóindulatúan, hogy nem ez történt).
És a zárójeles részből végre kikeveredvén, gyorsan utaljunk is rá vissza, némi spoilerezéssel: tuti, hogy nem az adag lett kisebb, hisz mindketten majdhogynem jóllaktunk már a fél burgertől, és a fél adag krumplitól is.

Ízre nagyon harmonikus, kiegyensúlyozott, kellemesen fűszeres volt, nagyon bejött, a kiegészítők között a lilahagyma és a trikolor-paprika dominált.
A hamburgerbuci a már megszokott, profi anyag.
Az öntétekből a "Kentucky szószt" tudatlanul "csípős ajvár"-ként definiáltam, és az egyik magaspontja volt a burgernek. A másik a szárnyasburgerek elmaradhatatlan alkotója, a majonéz, mely esetünkben vastag, mondhatni tömör rétegben volt jelen.

Dehát minden burger (kivéve a vega) lényege a HÚS, ami esetünkben rögtön két módon is megtalálható.
A marhahúspogácsa megosztotta a kóstolókat: Asszonyka szerint túl rare volt, ő a medium well done-t favorizálja; szerintem pont jó volt, közel a tökéleteshez, kívül ropogós-kérges, belül medium rare.
A kacsa rész egy natúrszelet kacsamell: hát, nos... én külön is kipróbáltam, és inkább az illata volt jellegzetes, mint az íze.

A rend kedvéért szedjük össze, mik "futottak még":
bébiparaj: nos, hát... ja, rukkola, mi?
bacon: nálam tuti nem volt, az Asszony felében igen, idézem: "láttam"

A DP rusztikus-fűszeres burgonya, melyet forrón még sosem ettem (egyszer csak ezért beülök egy éttermükbe is) langyosan is a megszokott jó minőség, és a DP-szósz is még mindig legendás.

Összességében: aki szereti a jó marhaburgert, annak még van szűk két hete, hogy ezt kipróbálja; aki a kacsahús rajongója, az inkább rendeljen ugyaninnen egy Penne Portobello-t, ami a kategória csúcspontja.

8/10