Volt szerencsém a múlt héten lázas betegen döglődni, (jobb híján) szegény idős édesanyám ugrott be hozzám, felszerelni kissé túl kompaktul vezetett háztartásomat némi házi csodaszerrel, jelesül például a citromos tea elengedhetetlen komponensével: (vízzel) citrommal.
Sokat nem kutakodott, hogy az elérhető legjobb minőséget megtalálja, így - idézem: a gyógyszertár előtti zöldséges bódéból - szerezte be a kívánt gyümölcsöt.
Ezt.
Előre lelövöm a poént: nem, nem rohadt. Tudom, mit beszélek, "mentettem" már meg rohadó félcitromot. Ez ilyen.
Mi az első szembetűnő jelenség? A gyönyörű, márványos erezetű farostlemez asztallapon kívül. Bizony: a citromsárga az nem ez a szín. Aki elmúlt már három éves, és harmatos kisgyermekkorában fogott már a kezében színes ceruzát meg kifestőkönyvet (v.ö.: Mostan színes tintákkal álmodom. Legszebb a sárga. stb stb), az tudja: ez a szín, amit látunk, narancssárga. Leginkább.
Mi is akkor ez tehát? A filmbéli magyar narancs? Kicsit kicsi, kicsit savanyú, de citromnak van árulva?
Belül sem jobb a helyzet, ez a leve neki:
A nagyon jó fényképen nem egy csészében szakszerűen elválasztott tojássárga látható, nem.
És amiről a képek nem beszélnek:
Az ízélmény valami botrányos. Olyan, mint egy nem túl savanyú mandarin. Illatra is. Teában is érezhető, jellegzetes keserű főíz, háttérben savanyú.
Nos, kedves Monsanto, vagy akárki, akik ezt elkövette: a grapefruit (a görögdinnye és a narancs keresztezése, gyk.) jól sikerült, köszönjük. Ez, ahol a citromot a rohadófélben lévő mandarinnal próbálták meg pároztatni, nem annyira vált be.
Ha ilyet láttok, kerüljétek el messziről.
1/10
Utolsó kommentek