Mostanában megint elkezdett zavarni, hogy dagadt vagyok, ezért minden alkalmat megragadok, hogy az étel-italfogyasztásomat minél kevesebb bevitt kalóriával bonyolítsam le.
Ennek a törekvésnek estem áldozatául akkor, mikor - némi téves patriotizmussal megfűszerezetten - a polcról leemeltem a címben nevezett terméket.

Legelőször vizsgáljuk meg magát a márkát.
A szocialista honi élelmiszeripar állócsillagát már akkoriban is megvetéssel forgatta a szájában mindenki, mielőtt a döngölt padlóra köpte volna. Rendes, Jóérzésű Ember nem itta meg ezt az egyszer már félig megemésztett, majd a csomagolásba beleokádott rostos-cukrozott kukoricaszárat. A Jóérzésű Ember már akkor is Traubit ivott, meg Helsinki úti Pepsit, esetleg Márka meggyet.

Ezen a közmondásos minőségen sajnos a privatizáció sem tudott változtatni, viszont annyi történt, hogy a Sió lassanként fellopakodott a prémium árkategóriába.

Miért tehette meg mindezt? A választ - mint oly sok, egyéb rosszra is - a hipsterek jelentik.
Azok a gazdag, körúton belül élő hülye fiatalok, akik megengedhetik maguknak, hogy a lehető leggázabbul nézzenek ki, a lehető legtöbb pénzért.

Analóg példa országromboló tevékenységükre a Tisza Cipő időszakos felfuttatása. Miért ne viseljek olyan cipőt, ami ocsmányabb mint egy Converse, hitványabb, mint egy Dorco, és 30 000 ft egy pár? Ráadásul magyar.
"Magyar".

Itt a másik kelepce. A tömegek kiábrándultak a túró-rudi magyarságából (holland tulajdonos), kimondottan berágtak a (francia) Danone-ra a Székesfehérváron előállított Győri Édes miatt. Annál nagyobb örömmel fedezték fel újra a Siót... melynek tulajdonosa a német Eckes.

A következő lépésben vizsgáljuk meg az almalevet, mint műfajt.
Én szenvedélyesen szeretem az almalevet. Az egyszerre édes és savanykás ízt, a kellemes illatot, a selymes állagot. Gyermekkoromban, egy hastáji műtét után lábadozva, a műtét előtti-alatti-utáni majd egy napos kényszerű böjtölés után az első ital, amit engedélyeztek számomra, egy pohár, anyám hozta almalé volt. Sosem felejtem el, mennyire jólesett, és ez a szeretet azóta is tart. (Nem anyám, hanem az almalé iránt.)

Pedig az almalé az innivaló(-és lekvár)ipar igáslova. Szinte minden gyümölcslé azzal kezdődik; mikor a gyártósoron kifogy az ízesítő-és színesítő koncentrátum, akkor címkézik fel a "megszaladt" dobozokat almának. Hát ennyire egyszerű, és alap dolog ez.

Ráadásul az alma olcsó, és bőségesen elérhető összetevő. Ennélfogva nem lehetetlen a piacon kifogni nagy gyümölcstartalmú, olcsó, és mégis ízletes almaleveket.

Lelövöm a poént: a Sió terméke nem ilyen.

Lightnak és energiaszegénynek hirdeti magát, büszkén vállalva, hogy semmiféle hozzáadott cukrot nem tartalmaz. Mindezt pofátlan, 300 ft/literenkénti áron. Ráadásul "magyar".

Kóstolás előtt természetes, zöldalmaszerűen savanykás ízekről ábrándoztam.
Ehhez képest majdnem felfordultam a rám áradó édes íztől.
Szacharin, szacharát, aszpartam, aceszulfám-k, és minden egyéb, a piacon legálisan, vagy illegálisan fellelhető édesítőszer olyan magas koncentrátumát tolták az arcomba, amely még épp telített oldatot tudott képezni a többi összetevővel (=a vízzel).
A felsorolt hozzávalók között a mesterséges édesítőszer volt az első. A víz csak a második.
Az első korty után a gyomrom lángolni kezdett, hevesen tiltakozván ennyi vegyi anyag ellen, a szám összetapadt, a tekintetem elhomályosult.
Egy korai, ébredező méhecske tévedésből a doboz szájára szállt, majd görcsbe merevedve, holtan fordult le onnan.
Kell-e további költői képekkel illusztrálnom, hogy mennyire nagyon érthetetlenül, értelmetlenül, és elviselhetetlenül volt édes ez a valami?

De miért??

MIÉRT???

Miért kell valamit, ami tüntetően light és cukormentes, ennyire édessé csinálni? Ha mondjuk normális almaíze van, akkor a gyerekek nem isszák meg, mert nem elég édes?

Őszintén nem tudom, mi a célja az Eckesnek ezzel a termékcsaláddal.
Ja, igen, egy lábjegyzet a végére: az egyébként tűrhető, sőt, grapefruit-téren kiemelkedő Hohes-C termékcsalád is az ő tulajdonuk. Jó, persze, az Audi sem egyenértékű ugyebár a Skodával...

Megvételét és fogyasztását olyanoknak ajánlom, akik szeretnek szenvedni. Vagy hipsterek.
1/10