Bélpokol

A költözésem óta keresgéltem, egyre reménytelenebbül, egy valamirevaló kínait a környéken. Ne kelljen már buszra szállnom, és az Amfiteátrumig elmennem! (Mellesleg: a Bécsi-Nagyszombat sarkán lévő egység bezárt nemrég. Ezentúl vigyáznom kell, hogy mennyire írok negatív kritikát, a francba is, itt szegény bevándorlók megélhetése a tét! :D )

Végül ráakadtam egyre, igaz, a szemem előtt volt, de mentségemre szolgál, hogy csak pár hónapja nyílt.

A VVagyok büfé a piachoz közelebbi "félhosszú-ház"ban található, a Rendelővel sréhen szemben. (Óbudaiak előnyben.) Belső kialakítását tekintve semmivel sem igénytelenebb, mint bármilyen üzlet, amit egy panelház aljában alakítanak ki: patkánylyuknyi méret, szexisen tekergőző gáz-és fűtéscsövek, stb.

A személyzet egy idősebb sárga nőből, és egy indián lányból áll (vagy nem indián, nem tudom, mindenesetre eléggé internacionális kinézete van). Mindketten nagyon kedvesek, és segítőkészek - persze magyarul alig valamit gagyognak, dehát ilyen helyre a semmi is sok.

A bevezető időszakban ez a kajálda egy jó hely volt. Elég sűrűn ettem itt, a mennyiséggel, az ízzel, az árral is meg voltam elégedve. Az első hetekben ez simán egy 6-os, vagy akár egy 7-es helynek ígérkezett. Olyan egzotikus ételekkel a kínálatban, mint a rántott garnélafarok, vagy a mostanában a legtöbb helyen méltatlanul hanyagolt csicseriborsós golyó.

Aztán az egész dolog elkurvult.
Kezdődött azzal, hogy az ételek elkezdték elveszíteni az ízüket. Először a leves (állag: rapszodikus), aztán a hús. Majd az adagok lettek egyre kisebbek.

Azt még elnéztem volna, hogy a non-stop nyitva lévő ajtó-ablak miatt egész nyáron tele volt a helyiség léggyel.
Az is belefért, hogy minden második alkalommal találtam valami ehetetlen mócsingot az ételben - egyszer a májban, másszor a kacsában, mindkettő veszélyes üzem a kínaikban, oké, rendben.
Ott már kezdett betelni a pohár, mikor a teli vendégtérben elzavartak egy üres asztaltól azért, mert a személyzet, a tulaj, meg úgy an block az egész kisz calád rituális vacsorázásra foglalta le magának. (!) (?!)

De a minőség és a mennyiség romlása már nem fér bele - ráadásul úgy néz ki, hogy beálltak egy sztenderre, amit mostmár tartani kívánnak.

Ma pl levest ettem (ízetlen, enyhén savanykás, illetve volt valami beazonosíthatatlan mellékíze), meg babos-csípős csirkét tésztával. Ritkán eszek tésztát, ez most túlfőtt volt, olajos, és értelmetlenül hosszú. A feltétben volt legalább öt falat, ami "nyikorgott" (ismeritek, mikor a zöldbab kissé nyers marad főzéskor), és bár én nem rajongok az erősért, sőt: nem is bírom, ha valami nagyon erős, nos, ez semennyire se volt az, dacára a pirosas színnek, és a húson előforduló pritaminpaprika-darabkáknak.

További, szikár tények: csónakkanál (meg rendes kanál, illetve műanyag evőeszköz) van; TAO-tea van; tálcagyűjtő (amit rendszeresen ürítenek) van.

Összegezve: ha Óbudán mozogtok az 1-es villamos vonalán, és nagyon éhen akartok halni, akár ide is betérhettek, de inkább menjetek a szemközti Mekibe. Komolyan: szar, drága, és kevés, de legalább tudod, hogy pontosan mire számíthatsz a pénzedért.
6/10-nek indult, jelenleg 3/10, legyen akkor egy 4/10.