Hejj, hát ti még éltek? Az hogy lehetséges ezekben a vészterhes időkben?
Egyúttal jelezném is, hogy ezzel a koronás poénkodást azzal a lendülettel be is fejeztem, ahogyan elkezdtem.
Ráfordulván mostani vizsgálódásom tárgyára: valamelyik nap nem tudtam, mit egyek, bóklásztam a fél-készételes sorok között, és ráakadtam erre. A multicég logója, és az ajánlott fogyasztói ár, valamint a becsapós dizájn elviselhető étellel kecsegtetett. (Spoiler: ...ehh, úgy is tudjátok, mi lesz, ha már így vezetem fel.)
Ettem már életemben mézes-mustáros szószt, nem is egyszer (konkrétan kétszer), mindkettő meglepően ízletes volt. Ezen emlékeim alapján egy enyhén pikáns, kissé savas, kissé édeskés nagyüzemi tömegélményre számítottam, mely során talán meglepnek valamilyen jellegzetesen előbukkanó mézes, és-vagy mustáros aromával.
Hát nem.
Az üveget kibontva tömény ecetszag csapott meg, és még csak ki sem szellőzött az ételből: a nikotinsárga trutymák a gyors hőkezelés után egyre és egyre visszataszítóbban volt ecetszagú.
Ízre: Hát a fene se tudja, valamiféle vadasszerűségre volt a nyelvem felkészülve, ehhez képest, ha magamtól kellene felsorolnom az összetevőket, akkor arra tippelnék, hogy ecet, paszternák-püré, ecet, sárgarépa-csíkok, ecet, kurkuma, és ecet.
Még csak sós sem volt. Még csak édes sem volt, de még csak az az undorító, kesernyés édesítőszer-édesség sem volt!
Viccből utánaolvastam a hozzávalóknak, és az első szótól az utolsóig egy hazugságáradat az egész, olyanokat állít, hogy van benne sárgarépa (jó, AZ speciel igaz), meg dijoni(!!!) mustár(!), méz(!!), fokhagyma, tejszín, meg általában olyasmik, amik normálisan benne kéne, hogy legyenek.
Régóta álltam ennyire közel ahhoz, hogy nem-romlott ételt kidobjak. És mivel a két tányérnyi tésztához elegendő cucc 7-800 ft körül van, ezért barátilag javaslom, hogy ugyanebből az összegből vegyetek sajtot, és annyi tejfölt, aminek a maradékába belefojthatjátok ennek a kreációnak az alkotóit.
1/10
Utolsó kommentek