Bizonyára mindenki találkozott már az ún.: "trópusi-ízzel". Ennek a többnyire édes, és narancsos ízkoktélnak gyakori összetevője a guava.
(Természetesen az nem hír, hogy ezek legtöbbje élelmiszer-vegyipari úton készül, hasonlóan az erdeigyümölcs-ízhez, vagy az akármilyenberry-ízhez (nem Chuck)(nem, nem Nemcsák).)
Nos, a minap a Madárban volt szerencsém rábukkanni elenyésző 450ft-os áron egy adag eredeti, egyiptomi guava-italra.

Egy literes, klasszikus tejesdobozos kiszerelésben volt kapható.

Az összetevők magyar fordítása szerint szinte csak guava-gyümölcshús-pép-préselményt tartalmazott, némi vizet, cukrot, és cukrot. (Szeretem, mikor az egzotikusnyelv-magyar fordítók nagyvonalúan a glükózt és a fruktózt is "cukor"-nak fordítják.)

Nos... nagy bátran megkóstoltam.

Bár ne tettem volna.

Alapból rohadt tök szaga volt (a neten utánanéztem, állítólag a pézsmának is rohadt tök szaga van), de a nagyobb baj, hogy rohadt tök íze is volt.

Az állaga meg emlékeztetett arra, mikor romlott joghurtot, menzás rostos őszilevet, és egy vödörnyi bikaspermát összeturmixolnak addig, míg egy kissé krémes, kissé nyúlós, kissé morzsás valamit nem kapnak.

A színe is pontosan a fent leírt elegyre hasonlított.

Elég ritkán dobok ki ételt, de ennek bizony a kisebbik fele a szántóföldön végezte.

Nagy tanulság, hogy vannak dolgok, amiket nem szabad feszegetni, mert a megismerés után csak csalódások várják az embert. A kínai büfék konyhája után a trópusi italok összetevőivel sem érdemes megismerkedni. Pláne nem ennyiért.

1/10

Facebook-csoport