Bélpokol

Ugyan megbeszéltük, hogy a kínaik neve irreleváns, azért mégis megpróbálkoztam megjegyezni: Fu Ling, vagy Li Fung? Fényképezni nem volt pofám, meg amúgy is, a hely különben sem kínai, hanem thai. És ez kivételesen nem kamu: a pult mögött mozgóknak európai szemmel egész kellemes fejük van.
Na, de lényegre.

Mint ahogy azt már a címben elspoilereztem, az egység a széna téri m-betű túltengéses üzletközpontban található, annak is a harmadik emeletén. A mozgólépcső szinte a bejárata elé köp ki bennünket, leszámítva, hogy a helynek nincs bejárata: csak úgy ott van, amolyan plázás kajálda módjára.

A létesítmény konyhával, pulttal, és vendégtérrel együtt alig valamivel kisebb csak, mint egy lakótelepi fürdőszoba; van viszont galéria, ahová én speciel még életemben embert fel-, vagy onnan lemenni nem láttam.

Az ételek sokfélék, guszták, a kiszolgálás kedves, értelmes, és gyors.
Sajnos, a hely méretéből és jellegéből adódóan, túl nagy tér a mosogatáshoz nincsen, ezért az eszcájgot kizárólag műanyag tányérokkal és evőeszközökkel bonyolítják.

Italból is elég visszafogott a választék, semmi autentikus ázsiai dolog nincsen, úgyhogy jobb híján marad az epres Nestea, vagy a multis Cappy.

Nem szabad elmenni az ételek meglepő sokszínűsége mellett. A hely alapból wok-és ramen étterem, persze rament nyilván a kutya se fog enni (egy tányér tésztás natúrszelet zöldséglevesben 1800 ft), és a melegentartóban sorakozó ínyencségek is akkor láttak wokot, mikor az én kolbászpörköltem az áltiskolai menzán; de az elvitathatatlan érdemük, hogy az óóriási fényképes ajánlón szereplő ételeket mind 5 percen belül tudják prezentálni. A saját szememmel voltam nem egyszer tanúja annak, ahogy haverom illatos-omlós halat(!) rendelt, és kapott! Keményen bevésett piros pont a helynek.

Legutóbbi tesztvásárlásomkor az elmaradhatatlan leves mellé egzotikus csirkét rendeltem, offkorsz sima rizzsel.

A leves selymes állagú, a hőmérsékletre nem lehet panasz, ahogy a beltartalomra sem. Viszont az íze, nos... talán ezt már elsütöttem itt a blogon, de leginkább NAGYON ízű. Kicsit sós, és az első falat berobban az ember szájába: mennyire intenzív ez az íz... de milyen íz? Nos, ilyen az, amikor megszalad kicsit a na-glutamát.

Mielőtt a "másodikra" rátérnék, álljunk meg egy minielemzés idejére.
A kínai büfékben jellemzően háromféle módja létezik a rizs+feltét házasításának.
Az első, és szerencsére a legáltalánosabb, a rizs tetejére egyenletesen rálapátolt ragacs.
A második a totális és értelmezhetetlen agybaj, talán az Egy gésa emlékiratai-c filmalkotás vezette tévútra a technika kifundálóit, de sajnos létezik: ez a külön tányéros módszer, ahol az embernek magának kell átügyeskednie a feltétet a rizses tányérba (vagy fordítva) addig, míg a fele-fele el nem fogy, akkor végre össze lehet önteni, és kutyulni.
A harmadik pedig az ún.: mellérakós, mikor a rizst féloldalasan pakolják, mellé enyhe átfedésben az öntétet, szintén féloldalasan, de legalább egy tányérban. Nem tudom, ebben mi a jó, talán valami nehezen védhető esztétikai jelentősége lehet, passz.

Sajnos itt az utolsó metodikát követik.
A rizs ezúttal egy nagy tömbben érkezett. Udvarias megfogalmazás az "ezúttal"; itt igazából napszaktól és forgalomtól függetlenül mindig egy tömbben érkezik.
Az egzotikus csirke az ázsiai jellegű közétkeztetés Brassóija. Ezzel egyben a hely lakmuszpapírja is: ha az egzotikus jó, akkor minden egyéb is jó.
Ráadásul az egzotikus csirke nyakon van öntve valamilyen füstös ízzel, amit személy szerint nagyon kedvelek.

A szósz meleg, gazdag, és nem ocsmányul ragadós. Összetételét illetően mármár túlzóan sokféle, szinte nincs két egyforma falat: édes, sós(!), füstös, és csípős ízt fedeztem fel, találkoztam omlós, de hús állagát megőrző csirkével, gombával, fafülgombával, földimogyoróval, zöldbabbal, valami nagy, szürkés színű zöldségkockával, és persze az elmaradhatatlan mexikói zöldségkeverék alkatrészeivel.

Az adagok jókorák, az árszint eléggé... hogyismondjam: plázás; az egész mindenség 1500-ba került, az ember kicsit felszisszen, de olykor ki lehet bírni.

Bár a kajálda erős hendikeppel indul, lévén a Moszkva tér és környéke szép fővárosunk tápolási lehetőségekkel az egyik legjobban teleszórt régiója, mégis azt tudom mondani, hogy nem követ el nagy hülyeséget, aki képes felmozgólépcsőzni három szintet ezért.

Valami általam is ismeretlen okból kedvelem ezt a helyet (talán, mert egy csipetnyi kokaint is hintenek az ételre? nem tudom), nagyon szeretnék rá egy nyolcast adni, de ha szigorú és metszően tárgyilagos akarok maradni, akkor ez a büfé bizony semmivel sem jobb a pesti, ún.: "jó kínai" erős átlagánál, azaz csupán
7/10.

Ja, igen, szolgálati közlemény: végre óriási erőfeszítések (=3 percnyi kattintgatás) után megszületett az oldal Fészbúk-csoportja. Lehet ott is gyűlni, lájkolni, megosztani, megszorozni, kommentálni, követni, estébé.