Bélpokol

Ígértem régebben, hogy ha jók lesztek, akkor közkinccsé teszem párját ritkítóan magas szintű konyhaművészetem egyik remekét, a házilag előállított, löncshús-alapú, NDK-s szendvicssütőben legyártásra kerülő melegszendvics receptjét.
Nos, ha jók nem is voltatok, legalább nem voltatok rosszak sem, szóval... egyszer van Karácsony.
Tessék.

Létezik két olyan tárgy a konyhában, ami összekovácsolja a k-európai Kollektív Tudatot, ami alapján rekonstruálni fogják ezer év múlva jellegzetes társadalmunkat, ez a két tárgy pedig nem más, mint a Kalas sószóró (4mm-nél nem kisebb szemcsenagyságú útszóró sóval feltöltve, from by Nyíregyházi BVI), és az elpusztíthatatlan műszaki cikkek Tervezett Elavulás előtti archeotípusa, az NDK (grillezős) szendvicssütő.

Utóbbi jellegzetesen feketére mocskolódott tetejű, a némileg funkcionálatlan tetőfelnyitó bakelit gomb legalább egy évtizede hiányzik (de minimum fityeg). A benne lévő rácsról legalább egy húr szintén deficites, de így is működik.
Üzemeltetése súlyos terheket ró a villanyórára (helló olcsó áram letűnt korszaka), viszont gyorsan bemelegszik, a használata és a kezelése pedig pofonegyszerű.
Figyelem! Fontos: mindig ügyelni kell a kéteres vasalózsinórra, nehogy hozzáérjen a forró fémhez!

Egyes, önellátásra és alapvető takarékoskodásra képtelen személyek nemritkán engednek a kapitalizmus csáberejének, és gyárilag összekutyult krémeket kennek a kenyérre, nos, rájuk ehelyt is sújtson le pajtásaik megvetése.
Hogy miért? Mert az olcsó és finom melegszendvicskrém házilagos elkészítése gyerekjáték, ráadásul nem több 10 percnél.

A krém lelke, fő alkotója a daráltlöncs (vajon létezik egybenlöncs is? hisz ez a moslék ELEVE darált, no mindegy). Aki volt katona, nem úgy, mint én, annak gyíkhús néven csenghet ismerősen eme termék.
A Szegedi Paprika szinte monopolizálja a honi piac ezen szegmensét, mindenki találkozhatott már a piros-sárga konzervvel a polcokon. Nem is oly régen még 100ft-ért vesztegették különféle szombati/önkormányzati/MDF piacokon, ma már 300-ért lelhető fel, nem tudni az inflációt jócskán túlszárnyaló áremelés okát.

Az ínycsiklandó belsőséghez való hozzáférés trükkje a következő (volt): alul-felül kikonzervnyitni, majd egy ügyes hüvelykujj-mozdulattal a keverőedénybe beletolni.

És itt most következzék egy hosszú zárójel, némi őrjöngéssel megspékelve.


Mit veszünk észre a fenti képen? (Nem, ezúttal nem az összetevőket kell nézni. Az ugyanis csak az egészen idealisták számára okozhat bármiféle traumát.)
A doboz teteje konzervnyitóval nyitható, míg az alja NEM!!!
MIÉRT?!
Óh, Istenem, mondd MIÉRT??!!
Kinek volt útjában valami, amit lehetett logikusan, normálisan működtetni? Kinek és hol létkérdés, hogy ne tudja véletlenül a rossz(?!) oldalán kinyitni a konzervet? Mert, mi lesz akkor? Fejen állva lesz a felirat... abban a két percben, míg a doboz a szemétbe nem vándorol (szándék szerint üresen)?
Döbbenten, és értetlenül állok eme FEJLESZTÉS előtt.

Folytatva tehát: miután könnyedén kinyomtuk villával kikapirgáltuk a "húst", jöhet a többi hozzávaló.
Legelső sorban valamilyen zöldségkeverék, mert ez a konzerv önmagában tolakodóan tömény (és sós). Én a mexikóit preferálom, de lehet bármilyen egyéb, a lényeg, hogy kellően kis darabok legyenek a zöldségek benne (tehát pl a karfiolt tartalmazó vegyes leveszöldség nem a legjobb). Egyéb szempont a relatív gyors sülési/párolódási idő, ezért jómagam a fejtett babot is kizárnám a sorból. Répakocka, borsó, kukorica, ezek jók.
A zöldség legyen szemre kb ugyanannyi, mint a hús.

Fűszerezés:
Só nem kell!!
Kulcsfontosságú hozzávaló a paradicsom: ez lehet ketchup (kecsöp, kecsáp, kinek származási helyétől függően), vagy ha van bontott, maradék kis doboz paradicsompüré, az is jó. (Én paraszti családból származom, így többnyire saját, házi készítésű kecs...ppal operálok, azzal a legfinomabb.) A paradicsom adja az egész kulimász állagát, szaftosságát is, úgyhogy ezt leginkább érzéssel kell hozzá adni.
Egyéb: kevés kakukkfű és rozmaring (ezek nagyon erős, karakteres fűszerek); kicsi erős; őrölt pirospaprika, hogy ne legyen halott ember színe; rengeteg oregáno és bazsalikom.
Mindezeket addig keverni, míg egységes, homogén krémet nem nyerünk.

Előkészítés gyanánt célszerű vékonyra felkarikázni a hagymát. A hagymakarika kettős funkciót lát el: egyrészt finom, másrészt megvédi a krémet a túlzott kiszáradástól. Persze létezik olyan verzió is, hogy az apróra vágott hagymát a krémbe keverjük - végülis az is jó.

Elkészítés menete:
A sütőben elhelyezünk két szelet kenyeret (kisebb átmérőjével felfelé).
Mikor enyhén megpirult, megfordítjuk mindkét módon (alja-teteje, külső rész-belső rész), és vékonyan(!) megkenjük a krémmel. Ha nő lennék, most poénkodhatnék azzal, hogy a jó dolgok többnyire vastagon jók, de egyrészt nem vagyok nő, másrészt ez nem egy jó dolog, harmadrészt, ha vastagon kenjük, akkor vagy nem melegszik át, vagy átmelegszik, de közben a kenyér széle feketére ég. Ja, igen: célszerű minél alaposabban elkenni a kenyér teljes felületén!
Mehet rá a hagymakarika, és hopp, sütőbe vissza.
Akkor jó, ha a hagyma már kissé megsült, és/vagy a krém teteje "megkérgesedett".
Ezután megy rá a sajt. Kétféle iskola létezik, a reszelt, és a lapokra vágott. Igazából az első verzió előnye, hogy jobban harapható a cucc, viszont a végére úgyis nagyjából összeolvad, szóval csak több vele a macera, és a mosatlan. Én a kis falatokra vágott technológia híve vagyok.
A sajt(réteg) legyen vastag! Ez az étel a sajttól nyer élvezeti értéket, nem szabad fukarkodni vele.
Mikor a sajt bugyog/feketedik, akkor jó, ehető.

Vigyázzunk, mert a bemelegedett sütő nagyon hatékony! A felsorolt fázisokat szinte tovább tartott leírni, mint ameddig valóban tartanak. Elég közben kicsit elbambulni, és brikett lesz a végeredmény.

A szósz hozzávalói természetesen nem kőbe vésettek, széles spektrumon belül lehet az összetevőket kombinálni. Amit az évek tapasztalatai alapján nem tennék bele, az:
- só!!!
- bors: "bolti, utcai" íze lesz tőle, nem finom
- mustár
- tojás: semmi extrát nem ad hozzá
- eltett uborka (savanyú, ecetes, kovászos, egyik sem)
- májkrém.

Létezik mindennek egy sokkal egyszerűbb verziója is, ami alig valamivel kevésbé finom. Ez a sajtos-tejfölös melegszendvics, döbbenetes, de az élmény a legjobb sajtos-tejfölös lángossal vetekszik.
Az még egyszerűbb tudomány: kenyér megpirít, vékony tejföl, pici só, sok sajt, összesüt.

Egy jótanács: az utolsó szendvicspáron lévő sajt a sütő hulladékhőjétől is megkészül. Érdemes kihúzni a sütőt a végén korábban.

Két figyelmeztetés, amolyan gyorséttermes módon: az olvadt sajt egyszerre ragadós és tűzforró! A mohóbb olvasó könnyen kellemetlen perceket okozhat magának az első falattal, ami levakarhatatlanul felég a szájpadlására.
A másik: ez egy szeretet-kaja. Értem ezalatt azt, hogy aki csinálja, az készüljön fel rá, hogy ő fog belőle utoljára kapni, vagy kaphat előbb is, de az egy kihűlt, dermedt valami lesz, amit csak kapkodva tud elfogyasztani. Ez az étel olyan gyorsan készül, a krém pedig elég 6-8 kenyérre is, hogy a készítő győzi csinálni. Ez az étel akkor finom, ha valami szerettünk készíti számunkra. Vesd össze még: palacsinta.

Talán mindent elmondtam, amit erről az ételféleségről tudok. Olcsó, finom, könnyű elkészíteni, csak azért 9/10, mert gyaníthatóan nem a legegészségesebb eledel a világon.