Bélpokol

Ahogy ígértem, akkor a mai második.

Régebben (=kb 2 éve) ez egy egész korrekt helynek számított, gondoltam beugrok, és teszek egy tudományos alaposságú próbát.
Fogalmazzunk jóhiszeműen: lehet, hogy rossz napot fogtam ki.

Áthaladván a rendkívül ízléses bejáraton, konkrétan a senkibe ütköztem: nem mondhatni, hogy az eladó ugrásra készen várja a vendégeket. Végül előkeveredett valahonnan egy enyhén morcos ázsiai, nem tudom, miben zavarhattam meg, talán a sziesztáját töltötte éppen.
Megérdeklődtem, hogy mégis miért nincs tálca, erre nem túl barátságosan, sűrű szemforgatások közepette megmutatta, hogy van, de nem ott, hanem amott. Utána érdeklődtem újfent, ezúttal az evőeszközök holléte felől, itt már kezdte elveszíteni minden maradék jóindulatát, és még sűrűbb szemforgatások, és halk sóhajtozások mellett rámutatott: hát nyilván a sor másik végén, és egyébként is, érezzem már szarul magam, hogy nem tudom, pedig már legalább először vagyok itt, mióta mindent átrendeztek.
Levest rendeltem (csónakkanál nuku), meg brokkolis-fafülgombás csirkét sima rizzsel.

Nem lehet azt mondani, hogy az eladó csávó a mikrosütő Paganinije; konkrétan a leves is, és a főétel is a hideg és a langyos határán egyensúlyozott. Nem vagyok híve a túlzott mikrózásnak, többnyire eszem, ahogy elém adják, most sem volt ez másként.

A leves sűrű volt, és elég sok, de kicsit unalmas, azzal együtt, hogy tenyérnyi tofudarabokkal találkoztam, még az alapízekkel is gyengén volt felvértezve, nemhogy a többivel.

A "második" kiadós volt, de szintén elég ízetlen. Azt mindenesetre kikövetkeztettem, hogy ami az eladónak a mikró, az a szakácsnak a kés: féltenyérnyi csirkehátszín-darabok, egész fej brokkolik, és akkora fafülgomba telepek sorakoztak a tányéromon, amiktől még egy jónevű ázsiai gombaszakértő is elismerően csattintott volna.
Azzal tehát nem volt gond, hogy zsugorin mérték volna a helyiek az alapanyagokat, viszont főzéstechnológaiailag van még hová fejlődni.

Toma itallal (mostanában ezt nyomom, mióta a Tao-val egyre több kellemetlen élményem volt) együtt fizettem 1500 körül, az ár átlagos, a bőség jó, a többi felejthető.

Kinek ajánlom? Mondhatnám, hogy a környékbeli gimi és főiskola diákjainak, de nekik kár ajánlani, hisz ottjáratamkor is ők alkották a törzsközönséget, szóval maguktól is ott ennének. Kinek másnak? Olyanoknak, akik nemrég forrázták le a nyelvüket, és kerülik a meleg ételeket - ízeket pedig egy ideig amúgy sem éreznek.

3/10