Két, hazánkban gyökeret verni képtelen, felesleges, és indokolatlanul bosszúságot generáló dologról kívánok pár szót ejteni ebben a bejegyzésben. Az egyik a Meki változtatás és igényfelmérés nélkül importált baromsága, a Mekreggeli; a másik pedig a Csíkos -gondolom- pénztáros-fizetés spórolási manővere, az önkiszolgáló pénztárak elterjesztése.

MekReggeli

Magyarországon, a magyar emberek nem reggeliznek. Esetleg, talán hétvégente, de a többség még olyankor sem. Örül, hogy végre délig alhat, legrosszabb esetben tízkor kidobja az ágy, iszik egy kávét, és nekiáll ebédet főzni. Mire nagyon éhes lenne, addigra megkészül, délután egykor meg már ki reggelizik?
Hétköznap pláne nem reggelizik. Próbál minél tovább aludni, utána kapkodva készülődik, iskolába/munkahelyre sietvén esetleg áldoz a péksütemény-kultusz oltárán, de azt is sok esetben már "odabent" eszi meg.

Ehhez képest a Meki már sokadik éve erőlteti ezt a szarságot. Gyere be, egyél két szelet puhított farostlemez között egy adag tojásporból készült... mit lehet a tojásporból készíteni egyáltalán? Nevezzük tojás-nak. Aki volt honvéd a néphadseregben, annak nyilván bepárásodik a szeme a nosztalgiától, de ők biztosan nem célközönség.
Persze, ha ezzel nem laksz jól (ami szinte lehetetlen, mivel a termék majdnem akkora, mint egy fél sajtburger), akkor rakass bele bacont. Hű. Ha.
Hozzá persze narancslé, mert az annyira ámerikai. Vagy kávé, de az is amerikai, receptje: magyar presszó+fél liter tej+negyed kiló cukor.

Ki vágyik ilyesmire? Ki vágyik ilyesmire, mikor belép egy hamburgereztető gyorsétterembe??
Mikor nagyon sír az arcom, hogy mi ez a sok túlárazott hitvány szar, akkor szoktak ajánlani valamiféle sertéshúsos toastszendvicset (beugrott, így hívják azt a panírozott habszivacsot), ami már MAJDNEM rendes hamburger... de kérdem én, ha olyat csinálnak, miért nem csinálnak Nagy Mackót is? Nem bírná a konyha a kétféle, párhuzamosan futó menüsort? A délelőtti ""tömeget"" elnézve ez a veszély nem fenyeget.

Persze mindezt le se szarnám, ha mondjuk reggel hat és hét között tartana, de nem, 10:30-ig(!!!) nem kapni rendes ennivalót, ami igazából inkább 11, mert "idő kell, hogy átálljon a konyha".

Vegyük tehát észre: ez étterem üres ilyenkor, nincs forgalom, az emberek nem szeretik, nem finom, nem éri meg, túlárazott, szokás-és kultúraidegen, ráadásul dupla annyi papírmunka az étteremnek. Donald bácsi, nyisd végre rá a szemed a magyar realitásokra, és csöndesen búcsúztasd el ezt a marhaságot, köszi.


Önkiszolgáló pénztár

Valamivel fiatalabb, de hasonlóan népszerűtlen találmány, mint a "reggeli". A Csíkos középső, hagyományos pénztárait már szinte mindenhol kibombázták, és megépítették nem kis erőfeszítéssel ezeket az önkiszolgálókat.
Amik NEM önkiszolgálók, mert folyamatosan egy, de sokszor két, egykori kasszás lézeng ott, segítve, tanitgatva a bizonytalankodó vevőket. Plusz egy ember folyamatosan sasolja a kamerákat, hogy ki akar lopni, plusz minimum egy biztonsági őr is lézeng. Mert hát megbízunk mi a vevőinkben, de azért szárazon tartjuk a puskaport is itt, Észak-Balkániában.

A magyar ember, Magyarországon NEM használ önként automatát egészen addig, amíg van választási lehetősége. Több generáció nőtt fel a pénzt elnyelő, de BKV vagy MÁV jegyet/forró italt/poharat/forró italt és poharat nem adó automatákat használva. Legalább egy generáció tanulta mag a saját bőrén, hogy interneten/telefonon/levélben semmit nem lehet elintézni, mindenhez "be kell menni", és "egy emberrel" beszélni. Ha mégis telefonon próbálkozik a magyar, addig pörgeti az automata által feladott lehetőségeket, míg végre el nem jut az "ügyintéző kapcsolása: ...-s gomb"-ig, mivel tudja, hogy csak akkor fog értelmes, használható információhoz jutni.
Magyarország a rágógumival, gombostűvel, pillanatragasztóval meghekkelt bankautomaták és kártyás telefonfülkék hazája.

A magyar ember szemében minden automata ellenség, egy gépezet, ami folyamatosan gátakat emel elé és csapdákat ás, amik leküzdésére nincs kiképezve és felkészítve.

Ehhez képest a Csíkosban nem tudom, mire számítottak.
Vásárlókártya. Göngyöleges papír. Akciós kupon, egyik-másik-harmadik. Begyűjtendő ragaszthatós matricák, majd beváltandó, teliragasztott füzetek. Lesárgacímkézett termékek, amiket ötből háromszor a rendes pénztár se vesz be (olyankor: vonalkód alatti sorszám-bogarászás, kézzel bepötyögés, stb). Öt lisztem van, de hatszor csipogott, mikor lehúztam. Most mit tegyek? Tízezresem van, de valamiért kidobja. Itt állok, minden le van húzva, csak fizetni kéne, de nem tudok. Beveszi a bankkártyámat, csinál vele valamit, de nem tudom, mit. És ha véletlenül többet húzott le? Vagy kétszer?
Megannyi probléma, kérdés, és egyedi, speciális eset. És ha valami nem megy, akkor ott van egy buta gép, amivel nem lehet mit kezdeni, ha kiabálok vele, max hülyének néznek.

Ma konkrétan két hagyományos pénztár működött a Bécsi útiban, és két "segítő" terelte(!) a vásárlókat az önkiszolgálóba. Normálisan ez négy működő kasszát jelentett volna, fele olyan hosszú sorral (mert bizony az emberek inkább beálltak ötvenediknek a sorba, mintsem az önkiszolgálóba álltak volna be).

Ez kérem baromság. Ki vele!


Hogy mit tehet az egyszeri fogyasztó, akinek a véleménye a multit, a kereskedőt a lehető legkevésbé sem érdekli? A passzív polgári engedetlenségen kívül nem sokat. Nem megyünk Mekibe 11 előtt (ahogy senki), és nem állunk be az önkiszolgáló pénztárhoz (ahogy senki).
Hasonló szélmalomharcot vívok évek óta a kereskedelmi televíziókkal, ami abból áll, hogy ha reklámmal szakítják meg a műsort, átkapcsolok, és nem is kapcsolok egy jó darabig vissza.
Tartok tőle, hogy a bemutatott két passzív ellenállás hasonlóan megrázó sikertelenséggel fog járni. :(