A napokban a Lehel piac környékén jártam, déltájban megehülve keresgélni kezdtem egy valamirevaló kínait. Különös, de igaz: bár a piac első emeletének ázsiai populációja elég népes, kínai büfé se közel, se távol nem volt. (Mit esznek ezek, otthonról hozott szendvicset??) "Magyaros", "Házias", meg "Hagyományos" "Kifőzde" volt, nem is kevés, de azokba nem szívesen megyek. Hogy miért? Mielőtt lesújtana rám pajtásaim megvetése, számoljunk egy kicsit.
Szelet hús: mérettől és típustól függően 3-400ft. Köret, az kell: 300ft. Akkor már kell savanyúság is, 250ft. De akkor együnk valami zöldséglevest előtte, jó sok, jó híg, elég meleg: 250-300ft. Üdítő, az kell: 300ft. Na meg akkor egy isler is a végére, 200ft. Külön-külön nem sok, de 1750 a vége, és nem ettem magam degeszre. Míg a kínaiban? Leves-főétel-üdítő (a drágábbik)-desszert nem kell: 1100. Nem mindegy, sajnos.

Gyorsan jelzem: a "Mi ez?" című, első bejegyzésben a kínai büfékre vonatkozó rész kiegészült.

Ide első alkalommal déltájban érkeztem, látványos volt, hogy a hely egyeduralkodó a környéken, és nemcsak én kívánom az étkezésemet ily egzotikus módon kivitelezni. Én még befértem az alapterületileg egy nagyobb hűtőláda méretével vetekedő helyiségbe (kb 10 asztal és 40 szék azért befért valahogy), de utánam már az utcán állt a sor. Sokmindent láttam már életemben, de hogy az emberek türelmesen, az utcán állva kivárják a kajájukat, olyat nem sűrűn. Na mondom, ez rossz nem lehet.
A kiszolgáló csajnak 3D-s feneke volt, de mindez nem kárpótolt a gyűlölködő laposarcért. Mindenesetre gyorsak és pontosak a lányok, darálták a vendégeket rendesen.

A csípős-savanyú levesem (szakszóval: "leves") sok volt, elég meleg, kellemesen savanykás, kevéssé csípős. Kicsit soknak éreztem a gombát benne, illetve volt egy enyhe cipőtalp szaga, olyan cipőtalpé, amivel előzőleg frissen kiöntött aszfalton jártak. (A másnapi alkalommal ezt a szagot nem tapasztaltam.)
Viszont csónakkanál nincs, a levest a kínai büfékre sajnos annyira jellemző túl széles, és túl rövid evőeszközökkel fogyasztottam el (jelesül történetesen kanállal).

Elsőre bevállaltam egy gusztának kinéző újdonságot, a neve thai csirke. Az ízéről, és az összetevőiről semmilyen tájékoztatást nem kaptam, de jól nézett ki (a többi étel is gusztusos volt, frissnek kinéző, élénk színekkel). Csirkehátszín valamilyen sötét szószban.
Az adag elsőre nem tűnt meggyőzőnek, de miután kiderült, hogy a szósznak megágyazó ragacsos rizstömb fellazítva kb másfélszer akkorává válik, kissé megnyugodtam.
A thai csirke finom volt, a csirke omlós, porcogót vagy csontot nem találtam. Az étel nem a zöldségek sokféleségével kényeztetett, hanem a sötét, ragacsos, kissé csípős, kissé édes, kissé füstös szósszal. Összességében jó volt.

Másnap korábban, 10-re érkeztem, tanulva a korábbi tumultusból.
A levesről már írtam, ezúttal nem volt mellékszaga, bár még mindig nagyon gombás. És szinte ehetetlenül forró - hiába, a frissen készült étel átka.
Ezúttal főételnek bambuszrügyes-gombást választottam, ez sem okozott csalódást, jó iparosmunka, sok hús, sok "sitake"-gomba, felesleges mennyiségű csiperke, némi "bambuszrügy".

Összességében attól függetlenül is tudom ajánlani a helyet, hogy a környéken járva úgyis csak itt tudnánk enni. Semmi kiemelkedő, megbízható, bőséges, jó iparosmunka, mint mondottam már. Ami a rockzenének a Rolling Stones, az a kínai közétkeztetésnek az OK Büfé.

Sajnos pontot vonok le a csónakkanál hiánya, és a hely neve miatt (OK bameg, legközelebb mi lesz? Böff? Vagy Púú?). Ez kétszer fél, így lesz a nyolcból

7/10