Az egység kezdett már kapóra jönni, mivel az utóbbi időben (szerencsére) jóval több átlagosan tűrhető, vagy annál jobb kínaiba futottam bele, mint rosszba; márpedig a blogolvasó nagyérdemű jobban szereti a fikázást, mint egy négyéves.
Na, ezúttal végre megkapja.

Maga a létesítmény alapból nincs rossz helyen. Kelenföld ezen része bővelkedik az irodaházakban, és a városi könnyű-és nehézipar is képviselteti magát.
Ehhez képest a vendégtér nyitástól zárásig, sokat sejtetően kong az ürességtől. Pedig tartalékok vannak bőven: a megszokott zsúfolt patkánylukakhoz képest itt egy cirka 70 m2-nyi hodály, és asztalok-székek garmadája hivatott a vendégek sosemvolt rohamait kiszolgálni.

A személyzet mármár tipikus módon a sárga férfi (tulajdonos?)-sárga nő (tulajdonos felesége?) duettből áll. A fickó lelkes, és azonnal előkeveredik, amit megneszeli, hogy valaki belépett, a nőre kényelmes félperceket is kell várni, addig az ember kedvére válogathat.

A kínálat közepesen gazdag, és elviselhetően kívánatos.

Első alkalommal a fickó kérés nélkül végighadarta-és mutogatta a teljes választékot, végül levest ettem és hozzá májat sima rizzsel.
Ne menjünk el szó nélkül amellett, hogy a máj "kacsamáj". Vissza is kérdeztem a biztonság kedvéért: kacsa? Igen, kacsa, szól a felelet.
Nos, talán nem tűnik hencegésnek, de ettem már életemben csirke-, liba-, sertés-, marha-, és kacsamájat is, és nagyjából tudom, mi a külalak-állag-illat-és ízbeli különbség.
Ez csirkemáj volt. Nem rossz, igaz, nem is túl jó, 10mp-nyi sütésre állt a cipőtalp-szárazságtól, de semmiképpen sem kacsa.
Szóval, mindenki siessen, hátha legközelebb már liba, strucc, vagy főnixmadár-májat kaphat ugyanitt, csirkemájnak álcázva.

A leves mindkét alkalommal ízetlen volt, inkább enyhén sós és édes, mintsem csípős, vagy savanyú. Állagra inkább folyós, mint selymes, a répák hőkezelésénél pedig hiányzott a szakács a mesterkurzusról. Pedig sárgarépa, na AZ volt benne bőséggel, más se nagyon.

A máj és a rizs ehető volt, bár kissé jellegtelen. A feltét szűkmarkú, a rizs ragacsos és indokolatlanul sok.

Másodjára a nő szolgált ki, kissé sértett fejet vágott, amiért miattam le kellett pause-olni a laptopján a kínai Barátok köztöt, nem is igen szólt hozzám.

Teljesen csípősségmentes szecsuánit ettem tojásos rizzsel, az előbbi tök jellegtelen volt, kevéske hússal és annál több nyers sárgarépával, viszont a tojásrizs kiakasztott: sikamlós volt, ragadós, és enyhén dohos szagú.

Tao ital van, fém eszcájg is, csónakkanál nincs, a feltét rárakós, de áhh... minek mondom el ezeket?

1800 ft körül állt meg a ceh mindkétszer, és igazából ezt az árat szinte semmi nem indokolja.

Mint ahogy azt sem, hogy rajtam kívül bárki betérjen ide egy ebédre.

1/10