Bélpokol

A dömping utolsó tagja viszont az eddigiekkel ellentétben egy igen bátran ajánlható darab, megkockáztatom, hogy az elmúlt időszak egyik legjobbja.

Az egységben tradicionálisan étterem működött, talán a gyűröttebb arcúak emlékeznek a Lajostanya étteremre, ami később, lefeküdve az igényeknek, sima Lajostanyára módosult (=kocsmává alakult át). Ez nem is túl meglepő, a hely a Krúdy-negyed északi csücskében van, nem is konkurálhatott a tőle egy saroknyira lévő Sípossal (új? vagy régi?), vagy a kicsit beljebb lévő Óriás Bécsiszelettel. A rendszerváltás után nem sokkal aztán a kocsma is kimúlt, és sokáig csak az omladozó vakolat hirdette a hely egykori, tán nem is olyan nagy dicsőségét (ez miféle városvédő modorosság, nem?).

Másfél évtizedre rá aztán ezt az egységet is elérte a szükségszerű végzete: kínai nyílt benne, és azóta is töretlen népszerűséggel üzemel.
Megnéztem, mik ennek az okai.

A belső tér tágas, világos, sok ülőhellyel, de nem túlzsúfolt módon. Alapvetően próbálták igényesre venni a figurát. Ez érthető, hisz a környék némi minőségi változáson ment át az elmúlt évtizedben, a szlömösödést elkerülve balról irodaház, jobbról új társasházak épültek.

Az ételek sokfélék, színesek, guszták, és nem ritkán kilépnek a megszokott sablonokból. Mivel a hely törzsközönségét a közeli irodaházak női alkalmazottai alkotják, így érdemes a zömében sok zöldséggel operáló feltétekkel kísérletezni, garantáltan nem fogunk csalódni bennük: friss, kellemes ízeket kapunk.

A pultban dolgozó éltesebb korú hölgy minden esetben kedves és készséges, sőt, ha nem elég morcos az ember, és nincs túl nagy forgalom, még beszélgetést is hajlamos kezdeményezni.

Többször ettem ott az elmúlt időben, így zanzásítom a benyomásaimat:
- a leves sűrű, sötét színű, tartalmas, és ízletes. Inkább savanyú, mint csípős, de egészen harmónikus. Csónakkanál nincs, de annyi baj legyen.
- a feltétek gazdagok, és bőségesek. Külön ajánlom a kukoricás csirkét, ami számomra totális újdonság volt, és baromira bejött. Kis csalódást a marhahúsos gombócok okoztak csupán, a marhahús-tartalmat a minden falatba belecsempészett ín-darabokkal próbálták igazolni.
- köretnek a sima rizs tökéletesen megteszi, elsőre kevésnek tűnik, de itt is az ún. "tömbbé összeragadós" iskolát követik, tehát szétcsapkodva, és a szósszal összekutyulva már egy felnőtt férfinek is elegendő mennyiséget látunk a tányéron.

Egyéb bónuszok:
- minden asztalon van só, szójaszósz, és csípős krém, ez többnyire jó jel, mert ezt eddig még csak olyan kínaikban láttam, ahol egyikre se volt soha szükség.
- a tálcával a végén nem kell balfaszkodni, hogy hagyjam ott, vagy hová tegyem, jaj; van egy nagy tálcatartó állvány, oda szépen be lehet csúsztatni evés végén a cuccot. Ezt példás módon sűrűn ürítik, főleg nagy forgalom idején.

Árban tökéletesen vállalható, középkategóriás nívót biztosítanak.

9/10, de csak mert a 10 ponthoz már szenvedélyes szerelem, és elkötelezett visszajárás szükséges, itt egyelőre nem érintett meg az a bizonyos zsönöszekoá. Viszont egy nagyon jó helyről van szó, az egyszer bizonyos.